“Levelek Rodostóból”
Ez egy jó nap volt! Reggel fáztam mint kutya, de kabátban a vízen egész kellemes idő volt. Sütött a nap, a szél beállt 30-40 km/h-ra. Szerencsére nem szemből. Emberes, de jórészt lomha hullámok jöttek hátulról, de igazán csak akkor tréfáltak meg, ha vissza is verődtek a partról vagy valamilyen műtárgyról.
Jó, hogy megálltam tegnap este. Reggel két órát evezek, mire elhagyom a gázterminált és az utána következő fokot. A szél elfújta a párát, látom az ázsiai oldal mellett, 40 kilométerre lévő nagyobb szigeteket. Most látszik, milyen “kicsi” a Márvány-tenger. Bal oldalt a szigetek hegyei, előttem Tekirdag – ha így ismerősebb: Rodosto – öblösödése. Egész nap evezek. Rodosto előtt vagy 20 kilométeren át nem tudok kikötni a hullámtörés miatt. Így mire odaérek, nagyon kivagyok, az első öbölben partra szállok. Bevásárolok és húzok tovább, mert nagyon lefelé jár már a nap.
Amit tegnap okosan megúsztam, azt most csúnyán bebukom. Átvágok a város öblén, de rám sötétedik a vízen. Ennek fele se tréfa. Húzok, mint az őrült, és az utolsó szürkületi fénynél partot fogok a kikötő után, a világ legszutyibb helyen. Holnap lefényképezem… Az urbánus rész itt véget ér, holnaptól jönnek a sziklák és a vad természet!
