Címszavakban

Az energetikai problémák megoldva, úgyhogy megpróbálom összegezni a dolgokat: javítottam hajót (még bírja), láttam hogyan oltják az erdőtüzeket, bekormozódtam, bóklásztam Gibraltár szikláján, csempészkalandba keveredtem Marokkó partjaival szemben, megkerültem a kontinens legdélebbi pontját, viharral búcsúztam a Földközi-tengertől, kiértem az óceánra, ellopták az összes holmim, visszakaptam majdnem az összeset, San Fernando lagúnáin át elértem és megcsodáltam Cadizt. Mellesleg lapátoltam több mint 350 kilométert.

Nem rossz ettől a néhány naptól :) Bizonyos szempontból egy kicsit sok is volt!
A hajó szuper helyen lerakva Cadizban, én pedig indulok hazafelé. Képválogatás és a térképpontok is érkeznek hamarosan.

Kifosztva is boldogan

0916És akkor az történt, hogy egész éjjel egyórás etapokban érkeztek a felhőszakadások. Reggelre a nyitott sátrat, hiába volt rajta a teteje, telehordta a szél vizes homokkal. Homokdűnék közt ébredtem :). Két zuhé között gyorsan összepakolok, és irány vásárolni, indulni úgy sem lehet. Visszafele jövet, már messziről nézem, hogy milyen furi, nem látom a hajót.  Bandukoltamban konstatálom: hát ezt bizony ellopták. Az eső utáni friss homokban két pár lábnyom vezet kifelé a partról. Az a furcsa, hogy nem is leszek ideges. Elsőként végiggondolom, mi fáj a legjobban, mi a pótolhatatlan: a naplóm. A többi csak tárgy. Ami rajtam van: papucs, gatya, póló, pénztárca. Ennyi maradt.
A Guardia Civil felé sétáltamban azon gondolkodom, hol veszek legalább valami ruhát. Egy szabadnapos rendőr, aki épp beugrott, beszél angolul, neki regélem el  történetet. Kérdezi, milyen kajak volt? Mutatok fényképet. Asszongya várjak. Felkészülök a véget nem érő, értelmetlen várakozásra.

Első nap az óceánon

0915Egész éjjel esett, reggel esőben, szélben pakolom a csuromvizes, homokos cuccaimat. Az idő nem túl biztató, de némi bátorsággyűjtés után megkerülöm Európa legdélebbi pontját, aztán ráfordulok az óceánra. A hegyeket szorosan összenőtt koronájú fák borítják, mint egy hatalmas karfiolmező, hatalmas homokdűnék kúsznak fel a domboldalakra. Kikötni az óceánhoz méltó hullámverés miatt nem tudok, így, akár tetszik, akár nem, egyben nyomom le a negyven kilométert Barbate kikötőjéig. Mit ne mondjak, megviselten érkezem. Nem éppen stabil az idő, a kép készülte után tíz perccel hatalmas zuhé takarítja ki a partot. Plusz pont jár annak, aki a romantikus táborhelyen felfedezi a kajakot.

Gondolkodtam, hogy fogom megszárítani a sátrat Cadizig. Ez a probléma megoldódott. Eddig csak bogaras volt a szétment szúnyogháló miatt, most eltört a rudazata is. Két cövek és Gorilla Tape segítségével sínbe tettem (érdekesen áll), de egyben el is határoztam, vizesen dobom ki. Kész, ennyi volt.

Közjáték az éjben

0914Tegnap este kikötésnél végül odébb költözök a kis öbölben 200 méterrel, hogy jobb legyen a sátorhely. Nagy szerencse, mert éjszaka épp oda, mármint tőlem így 200 méterre érkezik a drogszállítmány. A hatalmas motorcsónak olyan csendben érkezik, hogy csak az utolsó, partra futtatós böffenésre ébredek. Fojtott francia beszélgetés, és katonás rendben, minden sietség nélkül pakolnak ki a holdfényben. Először berossantok, aztán rájövök, pontosan tudják, hogy ott vagyok, csak nem érdekli őket. Tíz perc, és mint az árnyék, már el is tűntek. Hétköznapi üzletmenet.

Mára nagy szelet jósoltak, és bevált. A Földközi-tenger viharral búcsúzik. Apállyal a hajó alatt és az ütős hátszéllel hamar elérem Tarifát, és kemény menet után szó szerint bemenekülök a kikötőbe. Igen, elértem az Atlanti-óceánt! Ahová azonban eszemben sincs kimerészkedni. Pedig keletről fúj a szél. Esik az eső is, egyenlőre itt ragadtam. Szemmel láthatóan nagy szörfös paradicsom, remélem nekem nem lesz részem a boltok kirakataiba kitett képeken látható hullámokhoz. A képen a kontinentális Európa legdélebbi pontja felé vezető földhíd, ez az óceán “kapuja”.

A sziklán túl

0913Tegnap este olyan jó volt az idő, hogy a végén megkerültem a hegyet, és az öböl felőli részen találtam egy kavicsos partrészt az erődfalak alatt. A sok horgonyzó hajó, a kikötők fényei díszkivilágítást adnak. Ma reggel viszont mindenhonnan elzargatnak, ahol ki szeretnék kötni, így a végén a híres repülőtér – melynek kifutóján közút vezet át – után, a Nyugati-öbölben hagyom a hajót. Gibraltár furcsa hely. Az erődök, a történelmi városrész jellegzetesek, szépek, de számomra a várost inkább a szürke tömbházak és a ronda kikötő uralja. Egyet el kell ismerni: fentről lélegzetelállító a panoráma.

Délután nagy levegőt veszek, és átfélem magam a nagy hajók között. Jön is három gyorsjáratú komp meg egy teherhajó, de sikerül elpilinckázni köztük. Nagyon zsúfolt a tenger. A nagy hajók szinte infra dohogása, a millió jetski vinnyogása, a motorosok búgása agyzsibbasztó kakofóniába olvad. Jó túllenni rajta. Cápafogszerűen meredező zátonytüskék között, az itt már másfél méteres dagállyal küzdve, immár kihalt tájon állok meg. Az öblöket drogcsempész hajók hullámverte roncsai színesítik. Csend, csak a Hold és az afrikai part fényei világítanak. Már látom Tarifát, Európa legdélebbi pontját!

II. rész: Lángok és köd… and the Rock

0912Helyesbítések és meglepetések napja.

Reggelre mindent beborító hamuban kelek, ami a párában cementként köt rá bármire.  Egy órán át pucolom a cuccaim. A Sierre Bermeia továbbra is lángol, sőt a hegy másik felén újabb tűzfészkek gyúlnak. Esteponából nézve olyan, mintha egy tűzhányó tört volna ki. A tűzoltók már nem finomkodnak, hat nagy és hat kis, egymotoros hidroplánról viszik most már a tengervizet. Elképesztő videót csinálok, ahogy a fejem felett csapnak le az utánpótlásért a tengerre.
Bár semmit nem vesz el a tegnapi “érzelmi cunamiból”, de helyesbítenem kell. Afrikát még mindig nem látom. A tegnap annak vélt rész csak a gibraltári öböl másik fele.

Lángok és könnyek

0911Tegnap végül is combos szembeszélben, jó kis hullámok között, délután négykor indultam neki, és sziklazátonyokkal tarkított látványos partok mentén, a Fuengirola utáni fok világítótornya előtt ért az este. Nem gondoltam volna, hogy ilyen flottul sikerül mindent megoldani. :)

Mára szépen csendesedik a szél. Simuló vízen ez első megálló épp egy, a rendőrség által lefoglalt és használhatatlanná tett, amúgy vadi újnak tűnő, drogcsempész speedboot mellett sikeredik. Hiába, közeledek Marbellához, Európa “drogfővárosához”. Ide érkezik és itt, illetve a környékbeli hegyekben kerül elosztásra a kontinensre kerülő drogok jelentős része. A legforróbb déli órát itt töltöm, mármint Marbella strandján, árnyékban, aztán irány tovább. Vizslatom a láthatárt, lassan fel kell tűnnie Afrikának.
A Marbella mögötti (kb. 20 km) hegy hatalmas erdőtüzekben lángol. A fejem felett 10 m-rel (!!!!) dübörög el hat hatalmas tűzoltó hidroplán, beleremeg az ég és a tenger. Libabőrös élmény. Egész nap járják a körüket: egy hegyek közti tóból veszik az édesvizet, aztán mennek az infernóba leszórni. A pernyét vagy hatvan kilométerre viszi a tenger fölé a szél. Mint egy vulkánkitörés. A vizet pernye borítja tíz kilométeren át. Minden fekete. Majd rakok fel videót, brutális. Este a kihullási zónában kell megállnom, felteszem a sátor tetejét, gyorsan pakolok mert egy perc alatt mindent beborít a szálldogáló szutyi. Globális felmelegedés élőben.

Na, de nem is ez a lényeg. Mert itt az igazi érzelmi cunami: délután a párából először előbukkan Gibraltár sziklája, aztán nem sokkal később afrikai párja.  És akkor egy pillanat alatt lepereg bennem a 9.000 km minden küszködése, kínja, öröme, élménye. Minden. Valami bekattan, felszínre tör, és egészen egyszerűen elkezdek sírni, fékezhetetlenül bömbölni, és intenzitásbeli változásokkal, szottyogástól az újra feltörő zokogásig, evezés közben, potyogó könnyekkel sírok fél órán át, és nem tudom abbahagyni.

Szervizelés

0910Éjfélre ért ki a repülő, ezért inkább aludtam egy kicsit még a reptéren. Miénk volt az utolsó gép, utána csend volt és nyugalom. Reggel négykor nyitott a kávézó, aminek a padján szunyókáltam, akkor ébresztettek. Viszont minden covid ellenőr, határőr nagyot nézett, amikor kifelé indultam az üres, lezárt reptérről :) Az első vonattal 20 perc alatt Benalmadenában vagyok, és nyolcig szédelgek a vaksötétben a langyos szél fújta üres utcákon. Fél kilenckor kel a nap. Kis meggyötört hajócskám rendben vár a kikötőben, ahol megint mindenki hihetetlen kedvességgel segít.

Vettem üvegszövetet, műgyantát, ecsetet, edzőt, keverőt, csoszolópapírt, gumikesztyűt. Kértem alkoholt, üvegszövetvágó ollót, és rettentő rondán, de megjavítottam a kajakot. Szegény Kabai mester sírva fog fakadni, ha meglátja mit kontárkodtam össze. Rettentő lassan köt a gyanta, de nem is baj, mert nagyon erős nyugati (szembe)szél fúj, tarajos hullámokat kergetve. Remélem, estére azért el tudok majd indulni, és találok valami alvóhelyet.

Irány Gibraltár

DSCF0896 kicsiHurrá, szeptember 8.-án, szerdán irány Benalmadena. Tervek szerint kint szerzek javító anyagot, és ha engedik, még a kikötőben megreparálom a hajó alját. Aztán irány Gibraltár, egész pontosan Tarifa, a kontinens legdélebbi pontja, az Atlanti óceán és a Földközi-tenger “elválasztója”. Nagyon izgatott vagyok. Ha elérek odáig, több mint 100 tengeren töltött nap, elképesztő mennyiségű evezés után magam mögött hagyom a csodás mediterrán vidéket, és megint valami új kezdődik.

Képek és táborhelyek

DSCF0876 kicsiFeltettem a pontos táborhelyeket, illetve imhol a szokásos képválogatás is.