Címszavakban
Az energetikai problémák megoldva, úgyhogy megpróbálom összegezni a dolgokat: javítottam hajót (még bírja), láttam hogyan oltják az erdőtüzeket, bekormozódtam, bóklásztam Gibraltár szikláján, csempészkalandba keveredtem Marokkó partjaival szemben, megkerültem a kontinens legdélebbi pontját, viharral búcsúztam a Földközi-tengertől, kiértem az óceánra, ellopták az összes holmim, visszakaptam majdnem az összeset, San Fernando lagúnáin át elértem és megcsodáltam Cadizt. Mellesleg lapátoltam több mint 350 kilométert.
Bizonyos szempontból egy kicsit sok is volt!Kifosztva is boldogan
És akkor az történt, hogy egész éjjel egyórás etapokban érkeztek a felhőszakadások. Reggelre a nyitott sátrat, hiába volt rajta a teteje, telehordta a szél vizes homokkal. Homokdűnék közt ébredtem :). Két zuhé között gyorsan összepakolok, és irány vásárolni, indulni úgy sem lehet. Visszafele jövet, már messziről nézem, hogy milyen furi, nem látom a hajót. Bandukoltamban konstatálom: hát ezt bizony ellopták. Az eső utáni friss homokban két pár lábnyom vezet kifelé a partról. Az a furcsa, hogy nem is leszek ideges. Elsőként végiggondolom, mi fáj a legjobban, mi a pótolhatatlan: a naplóm. A többi csak tárgy. Ami rajtam van: papucs, gatya, póló, pénztárca. Ennyi maradt.Első nap az óceánon
Egész éjjel esett, reggel esőben, szélben pakolom a csuromvizes, homokos cuccaimat. Az idő nem túl biztató, de némi bátorsággyűjtés után megkerülöm Európa legdélebbi pontját, aztán ráfordulok az óceánra. A hegyeket szorosan összenőtt koronájú fák borítják, mint egy hatalmas karfiolmező, hatalmas homokdűnék kúsznak fel a domboldalakra. Kikötni az óceánhoz méltó hullámverés miatt nem tudok, így, akár tetszik, akár nem, egyben nyomom le a negyven kilométert Barbate kikötőjéig. Mit ne mondjak, megviselten érkezem. Nem éppen stabil az idő, a kép készülte után tíz perccel hatalmas zuhé takarítja ki a partot. Plusz pont jár annak, aki a romantikus táborhelyen felfedezi a kajakot.
Gondolkodtam, hogy fogom megszárítani a sátrat Cadizig. Ez a probléma megoldódott. Eddig csak bogaras volt a szétment szúnyogháló miatt, most eltört a rudazata is. Két cövek és Gorilla Tape segítségével sínbe tettem (érdekesen áll), de egyben el is határoztam, vizesen dobom ki. Kész, ennyi volt.
Közjáték az éjben
Tegnap este kikötésnél végül odébb költözök a kis öbölben 200 méterrel, hogy jobb legyen a sátorhely. Nagy szerencse, mert éjszaka épp oda, mármint tőlem így 200 méterre érkezik a drogszállítmány. A hatalmas motorcsónak olyan csendben érkezik, hogy csak az utolsó, partra futtatós böffenésre ébredek. Fojtott francia beszélgetés, és katonás rendben, minden sietség nélkül pakolnak ki a holdfényben. Először berossantok, aztán rájövök, pontosan tudják, hogy ott vagyok, csak nem érdekli őket. Tíz perc, és mint az árnyék, már el is tűntek. Hétköznapi üzletmenet.
A sziklán túl
Tegnap este olyan jó volt az idő, hogy a végén megkerültem a hegyet, és az öböl felőli részen találtam egy kavicsos partrészt az erődfalak alatt. A sok horgonyzó hajó, a kikötők fényei díszkivilágítást adnak. Ma reggel viszont mindenhonnan elzargatnak, ahol ki szeretnék kötni, így a végén a híres repülőtér – melynek kifutóján közút vezet át – után, a Nyugati-öbölben hagyom a hajót. Gibraltár furcsa hely. Az erődök, a történelmi városrész jellegzetesek, szépek, de számomra a várost inkább a szürke tömbházak és a ronda kikötő uralja. Egyet el kell ismerni: fentről lélegzetelállító a panoráma.
II. rész: Lángok és köd… and the Rock
Helyesbítések és meglepetések napja.
Lángok és könnyek
Tegnap végül is combos szembeszélben, jó kis hullámok között, délután négykor indultam neki, és sziklazátonyokkal tarkított látványos partok mentén, a Fuengirola utáni fok világítótornya előtt ért az este. Nem gondoltam volna, hogy ilyen flottul sikerül mindent megoldani.
Szervizelés
Éjfélre ért ki a repülő, ezért inkább aludtam egy kicsit még a reptéren. Miénk volt az utolsó gép, utána csend volt és nyugalom. Reggel négykor nyitott a kávézó, aminek a padján szunyókáltam, akkor ébresztettek. Viszont minden covid ellenőr, határőr nagyot nézett, amikor kifelé indultam az üres, lezárt reptérről Az első vonattal 20 perc alatt Benalmadenában vagyok, és nyolcig szédelgek a vaksötétben a langyos szél fújta üres utcákon. Fél kilenckor kel a nap. Kis meggyötört hajócskám rendben vár a kikötőben, ahol megint mindenki hihetetlen kedvességgel segít.
Vettem üvegszövetet, műgyantát, ecsetet, edzőt, keverőt, csoszolópapírt, gumikesztyűt. Kértem alkoholt, üvegszövetvágó ollót, és rettentő rondán, de megjavítottam a kajakot. Szegény Kabai mester sírva fog fakadni, ha meglátja mit kontárkodtam össze. Rettentő lassan köt a gyanta, de nem is baj, mert nagyon erős nyugati (szembe)szél fúj, tarajos hullámokat kergetve. Remélem, estére azért el tudok majd indulni, és találok valami alvóhelyet.
Irány Gibraltár
Hurrá, szeptember 8.-án, szerdán irány Benalmadena. Tervek szerint kint szerzek javító anyagot, és ha engedik, még a kikötőben megreparálom a hajó alját. Aztán irány Gibraltár, egész pontosan Tarifa, a kontinens legdélebbi pontja, az Atlanti óceán és a Földközi-tenger “elválasztója”. Nagyon izgatott vagyok. Ha elérek odáig, több mint 100 tengeren töltött nap, elképesztő mennyiségű evezés után magam mögött hagyom a csodás mediterrán vidéket, és megint valami új kezdődik.
Képek és táborhelyek
Feltettem a pontos táborhelyeket, illetve imhol a szokásos képválogatás is.
