Kajakkal Európa körül

Feltettem a pontos táborhelyeket, illetve imhol a szokásos képválogatás is.

Felgyorsultak az események. Szembeszeles időt ígértek, és nem is nagyon akartam eltávolodni Malagától, így Benalmadena szupergazdag részén bepróbálkoztam a kikötővel, ahonnal elég zordan elzavartak. Azonban kifelé jövet megláttam egy nyüzsgő vízisport-központot, ahol viszont rögvest keblükre öleltek és remek, fedett helyet kapott a kajak – ingyen Juppí! A rossz hír, hogy így felemelve a hajót látszott, három helyen is teljesen kilyukadt már szegény. A helyiek fogták a fejüket, nem értették, hogy jöttem el ezzel idáig. Így biztosan nem lehet tovább menni vele. De ez egyenlőre legyen a jövő gondja. Most bependerültem Malagába és némi kavarás után sikerült megoldani, hogy már ma hazajussak. Ez volt a titkos hajtóerő a nagy lapátolásban, így mégis ott tudok lenni a legkisebb lányom ballagásán holnapután.

Tej tengeren, ma jól elhagytam Malagát, este felettem szállnak fel gépek. Itt ülök, de valamiért ma elfáradtam. Ennyi……  Tényleg kész vagyok.

Nem hittem, hogy ennyi ember lakik itt. Vasárnap van, és minden 90 foknál kevésbé meredek helyet a parton spanyolok hada lep el. Mint egy 40 kilométeres Palatinus-strand az augusztusi kánikulában. Délelőtt még festői, tagolt partvidéken lapátolok, élmény az evezés, aztán jön a teljesen folyamatos embercsík, és én egy este 9-ig tartó, hatórás menettel koronázom a napot. Velez-Malaga előtt találok végül helyet a város szélén. Sátor ma se lesz. Eléheztem, megeszek minden kaját ami nálam van. Jót mentem ma is

Ja, a legfontosabb majdnem kimaradt:

Na, ez jó nap volt. Reggel fehéren világítottak a hegyoldalban Castell de Ferro házai, aztán remek sziklás rész következett. Nem tengeri madarak, hanem fecskék fészkeltek a falakon, és kergették egymást százasával. Érdekes időjárási rendszer van felettem. Hatalmas keleti áramlás hoz lomha, de  nagy hullámokat, ami pont Mortil előtt ki is fut, átváltva nyugati szélbe. Épp Torrenuevánál megy át felettem a front: lásd a képen.

Akkora hullámok jönnek a keleti fekvésű partokra, hogy szörfösök rajzanak ki rájuk. Végül a front másik oldalán befújó nyugati szél következtében küzdelmesen, sósan, vizesen érek el Salobrena után egy cseppnyi öblöt. Ahol a vacsorám közben vidám családi fotózás veszi kezdetét. Felőlem. Én alszom. Szép, izgalmas, jó nap volt.

Egész nap gondolkodtam, milyen a mai nap. Végül arra jutottam: unalmas és piszkos. Reggel Vera városa az első Aquilas után, ahol élnek is emberek, nem csak nyaralnak. Kilenckor nyitnak a boltok, már nagy a nyüzsgés. Ez még oké. Utána lapályt, hegyoldalt, mindent újra elborítanak a sátrak, a tengert meg a belőlük származó műanyag hulladék. Fóliadarabok, szigetelés, kötelek… Rég nem láttam ilyen koszosnak a tengert. A spanyol kápia paprika ára. Szomorú. Estére legalább Castillo di Banos után találok egy egész tisztességet táborhelyet.

Ááá, persze ez sem úgy volt. Olyan szúnyoghad támadt rám, hogy másodpercek alatt visszaöltöztem, és vaksötétben inkább eleveztem még a következő város kikötőjéig. Ott dőltem ki végleg a kakiszagú gát tövében. 16 óra evezés. Szép nap volt

Ma is maradt a folyók által feltöltött, belül dűnés, kívül homokfalas táj. Először azt hiszem csal a szemem, de szemben tényleg havasak a Sierra Nevada csúcsai. Micsoda kontraszt az itteni idővel. Kiderül, már ezt a hajót is leamortizáltam. Ereszt a hátsó rekesz. Kaják, minden úszik a tengervízben. Megállok kipakolni, szárítani, javítani. Sok éneklés után újra elérem a hegyeket, és innen látszanak igazán az egész vidéket elborító növénytermesztő sátrak négyzetméter milliói. A Google Maps-ben látszik szuperül. Fentről szép, közelről sajnos árnyaltabb a kép. Mindenesetre a tegnapi este után ma időben megállok, és festőnejlonnal csodásan szúnyogbiztosra szerelem a sátrat. Lásd a képen. Lyukas kajak, szakadt sátor, szétégett testrészek. Kissé le vagyok amortizálódva, de minden ok

Ááá, nem is úgy volt. Tegnap még csökkenni láttam a szelet, így  összepakoltam, továbbmentem egészen Almeria hatalmas öblének elejéig, és a világítótorony tövében aludtam. Innen átveszi a terepet a homok. A part lankásan hajlik a végtelenbe. Az idő szerencsére remek, nem gond kikötni. Egész nap megyek reggel héttől este kilencig. Ezt azért majd le fogom mérni. Nem találok táborhelyet, Aguadulce után, a következő város előtti parton dőlök ki.

Carboneras után tényleg itt a sziklakánaán. Reggeltől erősödő hátszélben maradnak el a csodás formációk. San Pedro öblében szerelkezem a nagy szélre, és találok igazi hippi tanyát. Helyi kőből és uszadékfából épített csinos vackok, meztelenül jógázó furcsa figurák. Új tapasztalat. Aztán San Jose kisvárosáig küszködök a hullámokkal a sziklatengerben, de kisüt a nap és a falakon magasra csapó tajték meg a hegyek a szebbik arcuk mutatják.

Itt is ér véget a történet, mármint San Josénál. Olyan zord lesz a szél, hogy a biztost választva visszaküzdöm magam egy csodás, védett, ragyogóan hófehér gipsz kanyonba.