Csigatempóban

17.5.21Maradt a tisztességes szembeszél ma is, de szerencsére össze se lehet hasonlítani a tegnapival. Elindulok, de a csiga hozzám képest egy csillaghajó, meg kell küzdeni minden méterért. Estére lesz jó idő, így még épp elérem az Olbia kikötője előtti nagy félsziget végét. A partvonal barokkosan csipkésre vált, izgalmas vidék. Tele a víz zátonyokkal. Jönnek az első nagyobb szigetek: Molara és Tavolara, pont mint Stan és Pan. Az egyik gömbölyű és alacsony, a másik sziklás, meredek égimeszelő. A nap végére egy kis patak mini torkolata lesz a táborhelyem a sziklák közt.

Hej szellők, fényes szellők…

17.5.20Nos, mára megjött a régóta ígért szél. A Cannes felől érkező szokásos nagy befújások Korzika és Szardínia nyugati partjaira rendesen 3-4 méteres hullámokkal érkeznek. Itt, a keleti parton csak a sátrat döntötte hajnalban rám a szél. Az első öblöt még kínkeservvel abszolválom, a széles folyóvölgy közepén magasan kiugró Castello della Fava erődje és városa filmbe kívánkozó látvány. De aztán van néhány perc, amikor azt hiszem, minden lapátolás ellenére kifúj a nyílt tengerre a szél.

Berossantok rendesen, hiába igyekszem, fekszem a hajóra, 80-100 km/h a szélsebesség, minden tajtékzik, hátrafúj a szél. Szerencsére sikerül úrrá lenni a helyzeten. Ráadásul egy jó helyen vergődök ki, a fák árnyékában/szélárnyékában várhatom a holnapot. Alig jöttem néhány kilométert, de a távolban már látszik Molara szigete.

Hencidától Berchidáig

17.5.19Szerencsére megint kedvezően tévedett az időjárás-előrejelzés. A nagy szelek helyett ideális időben lehetett evezni. Még mindig a tegnapi nap, a hatalmas sziklafalak hatása alatt állok, azok a képek peregnek a szemeim előtt. De a Spiaggia di Berchida néven futó partszakasz azért külön említésre méltó a mai napból. A sekély vízben mindenütt sziklák, a növényzet szinte a tengerig ér, a fehér homokos fenék felett evezve a zöld vízen, tisztára mint egy karib-tengeri képeslap.

Tamás Csodaországban

17.5.18A mai táj volt szerintem az egész út eddigi legszebb része. Mérhetetlen, lenyűgöző, lélekzsibbasztó sziklafalak az egyik oldalon, a végtelen tenger a másikon. Rákényszerítenek, hogy arra gondolj, mennyire kicsi, jelentéktelen, törékeny és halandó vagy. Szerencsére kitartott a jó idő, így végigélvezhettem ezt az elképesztő részt. Barlangok, márvány öblök fehér kaviccsal, nem ember léptékű világ. Teljesen a hatása alatt vagyok.

Tüskék gyöngyszemmel

17.5.17Reggelre kifújta magát a szél, mehet minden tovább. Csipkés sziklaszirtek, zord zátonyok mellett visz az út. A hegycsúcsokon, mint direkt oda faragott szobrok, hatalmas kőtüskék meredeznek. Némi homokos rész után apró gyöngyszem: Arbatax tengerbe nyúló sziklája, fák árnyékában megbújó fehér házikókkal. Ezt csak innen a vízről lehet megcsodálni. Estére befutok Santa Maria Navarresébe, előttem lélegzetelállító látvány, a Szardínia egyik legszebb részének mondott nemzeti park 500 méteres, függőlegesen a tengerbe szakadó kőfalai. Remélem jó idő lesz…

Szünetjel

17.5.16Nos, ma fordult a kocka, méghozzá alaposan. Reggel még két órát eveztem tükör vízen, aztán Szardínia megmutatta a másik arcát is: komoly szembeszél csapott le a semmiből, egy pillanat alatt hatalmas tarajos hullámokat gyártva a vízre. Nagy nehezen elvergődtem még egy öbölig, de esélyem sincs a folytatásra. Igazi expedíciós hangulat. Település sehol, remélem kitart a vizem, amíg eljutok valahova. Utoljára a Duna-deltában volt ilyen. De ez szebb :)

Távol mindentől

17.5.15Gyönyörű ez a vidék! Vad, sziklás, de tele barátságos, hívogató öblökkel. Se a csizma talpán, se Szicíliában nem voltak ilyen jó táborhelyek, mint itt. Pedig még nem is értem el az igazán szépnek ígért részeket. Település alig, azok is picik, ipar, út, ember nincs. Remek hely :)

Jó nagyot mentem ma is, az idő továbbra is jó. Viszont rímelve az előbb írtakra, térerő sincs, úgyhogy késni fog a poszt… A képen a holnap reggeli etap.

Penészgondok

17.5.14Végül éjszaka elgyalogoltam a kikötőig, és ott aludtam a hajók közt. Így aztán a pirkadat első fényeire le is varázsoltam a kajakot és átszereltem. Megvan minden! Megpróbáltam Calit néhány sms-sel  hajnalban felverni, de nem sikerült, így az ajándékba hozott könyvet ott hagytam, és fél nyolckor már irány újra a tenger.

Ideális az időjárás: enyhe szél, napsütés, hullám nuku. Szép ez a Szardínia. Óriások játszótere a part, hatalmas görgeteg sziklák mindenütt. A hátteret frissen zöldült hegyek sorfala adja. A tenger csendesen, a nyílt vízen szinte észrevehetetlenül pulzál, csak a parton,  sziklákon törik meg nagy robajjal a méteres hullámvasút.

Lapátos kalandok

17.5.1305. 13. Szomorkás esőben szállt fel a gép a budapesti reptér szégyenének számító hullámbádog bódék mellől, hogy némi zötykölődés után, ragyogó napsütésben landoljunk Milánóban. Ez lenne az ideális az evezéshez: 19 fok, felhőtlen ég, szélcsend.

Mivel még három óra a szardíniai gép indulása, a reptér melletti bevásárlóközpont szombati forgatagában van időm egy autentikus pizzaszelet eltüntetésére ebéd gyanánt. Hurrá, végre úton!

A kézipoggyász alján leledző összecsukható lapát minden reptéri rendszert kiüt. Budapesten és Milánóban is kipakolnak, szkennelnek, mintát vesznek, fejet csóválnak, de aztán mehetek :)

Itt a második kiadás

DSCF3273Elkészült a Kajakkal Európa körül sorozat első kötetének második kiadása! Újratervezett belső oldalak, nagyobb képek, szebb színek. Szuper lett! Itt tudjátok megnézni az ízelítőt: http://kajakkaleuropakorul.hu/konyv/
A képen a híres marathoni csata helyszíne – ma nemzeti park – Athén előtt.