Kényszerpihenő

Itt vannak az új képek

DSCF5635 kicsiFeltettem az új képeket minden idők leghidegebb májusáról Dél-Olaszországban. Megtaláljátok őket a Média/Képek menüpont a alatt is.

Odaát…

16.5.13Utolsó leheletéig küzdött a kis büdös, bevetett mindent, de a végén csak ideértem. Szétszakadozott a pára, és feltűnt a Messinai-szoros túlsó oldala. Az már ott kérem Szicília. Kész! 500 kilométer 11 nap evezéssel. Még a végjáték van hátra, aztán irány haza. Azt hiszem, most azért egy pár napig nem ülök kajakba. :)

Kalapvész

16.5.12Szolgált 115 napot, ma hullámtörés közben elmosódott a világ legpraktikusabb evezős kalapja!  Nyugodjék békében. A délutáni induláskor úgy lemosta rólam a víz nyakbaakasztóstul, mindenestül, hogy csak na. Persze azonnal életmentő akcióba kezdtem, újra átmentem a hullámtörésen (szegény hajóm bánta), de se vízen, se szárazföldön nem lett meg. Vígasztalhatatlan vagyok. Gyásznap.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy az új Kape hajómmal nagyon összenőttem. Sajnálom is szegényt, mert a régi egész Görögország alatt nem kapott annyit, mint ez most két hét alatt. Csak nyílt partok vagy kavics, vagy homok, de mindenképpen partról indulás. Sír a lelkem, mikor az öklömnyi kavicsokon beülök a parton a teljesen megpakolt kajakba, és bevonaglok a hullámok közé. Ma vettem egy nagy levegőt és megnéztem az alját (mert telement a szkegszekrény kaviccsal, és nem nyílt a szkeg) de hihetetlen, mennyire egyben van. Ez már valami. És az már nem semmi!
Párás az egész nap. A térkép szerint már előttem Szicília, de még semmit se látok belőle. A képen Bova Marina és a Santa Maria del Mare kegyhely.

Lakályosan

16.5.11Ma reggel el tudtam indulni, igaz, csak a második kísérletre. :) Legalább kimostam a hajót… Rocellánál van az egyetlen kikötő, itt megálltam az “árnyékban” reggelizni, aztán tudtam, már csak este fogok kikötni. Folytatódik a homokos part és a nagy hullámzás. Sidorno után már látni a fokot, ami után fel kell tűnnie az Etnának és Szicíliának. Addig persze még nem jutok el, Bovalino szélén ér véget a nap egy hangulatos nyomortanyán. Óriási a szél, felköltöztem a fák és mindenféle kidobott bútorok közé. Rég vacsoráztam asztalnál! Viszont a kikötésnél lefúrt a kajak orra, bukfenceztem egyet. Rám esett a kajak, csontom nem tört, de voltam már jobban is.

Egy gyümölcsöző kapcsolat

16.5.10Gyönyörű időben egy métert sem eveztem. Egyszerűen nem tudok elindulni, akkora a hullámtörés. Déli  a szélirány, jönnek a hullámok a nyílt tenger felől.  GoPro-val csináltam egy-két felvételt, ha hazaértem, felteszem. Izgi. Kihasználván az időt, begyalogoltam a legközelebbi faluba, és szereztem usb kábelt. Nem menekül meg senki tőlem, folytatódnak a tudósítások. :) A napelem két óra alatt fullra töltötte a telefont.                     Reggel egy helybéli kováccsal hosszasan áttekintettük az evezésem, valamint az afrikai menekültek kérdéskörét. Az tény, hogy itt rengeteg az afrikai, szinte csak fekete bőrűekkel találkoztam a faluban. Utána összefutottunk a boltban, “hazavitt” kocsival. Este, mire visszaértem a bóklászásból, egy hatalmas szatyor friss gyümölcs várt a kajakon. :)) Nem ismertem őket, finomak voltak, a magokat hazaviszem a kertész lányaimnak.

Átmenetek

16.5.9Ma egy napba sűrűsödött bele minden. Délelőtt rettentő fergeteg eső, volt amikor 200 métert se lehetett látni a vízen. Hullámok, szél, minden, ami kell. Aztán amikor már minden reményemet elvesztettem, és nagyon rossz kedvem volt, eloszlottak a felhők, és délutánra kisütött a nap. Estére viszont Afrika felől akkora döghullámok érkeztek, hogy az esti kikötésem a legendás fekete-tengeri partot éréseket idézte, kegyetlenül elvert a víz.        A part mellől felszökő hegyekből mély völgyeket vágva futnak le a rövid folyók a tengerbe. A nagy eső alatt számtalan kis torkolat festette hordalékával barnára a tengert. A régi városok haramiák támadásától védve csücsülnek fent a hegyormokon. Én meg a végtelen homokon csücsülök itt. Ja és persze mindent hoztam, csak usb kábelt nem, ha nem tudok szerezni, le fog merülni a telefonom, és nincs több hír. Még jó, hogy van nálam napelem, meg minden. :)

Castellától Castellóig

16.5.8Továbbra is remek az idő. Reggel kilencre már megkerülve a Rizzuto-fokot elérem Le Castellát, és kikötök a Castello Aragonese tövében. A sziklazátonyra épült fenséges erődítmény csodálatos épségben vészelte át a századokat. Ez a környék legnagyobb látványossága, már reggel áradnak a turisták. Innen sajnos véget ér a Colonna-fok óta tartó rövid, sziklásabb rész, és újra a látóhatárig nyúló egyenes homokpart közvetlen közelében lapátolok egész nap a kellemes vízen, hogy a végtelen elérhetetlenségéért a pillanatnyi sebesség illúziójával kárpótoljam magam. Naplementére érem el Catanzarót, a tartomány fővárosát, illetve annak parti nyúlványát. Buta fejjel még belevágok a városba, így majdnem sötétben érek végre partot utána. Ájulásig elfáradtam. Összeálltak a felhők, hideg lett, úgy látszik megint változik az idő. Csak esőt ne újra, könyörgöm…

Ajándékok

16.5.7Ajándék volt ma minden. A felhőtlen ég, Crotone középkori erődje, az, hogy délutánra elállt a tornáztató szél.
Végeláthatatlan homokos partok mellett szántottam a hullámokat, míg délután elértem az ókori görögök alapította Crotonét. Nagy múltú hely, szerény jelennel és egy megdöbbentően monumentális erőddel. Be volt zárva, de belógtam, és csak az enyém volt az egész. Csillapodó szélben nagy kedvem volt még evezni. Megkerültem a Colonna-fokot, lassan ráfordulok a csizma talpára. Egész sötétedésig nyomtam, Le Canella alatt vertem tábort.
Ajándék ez a mai nap. Ma van a szülinapom!

Hess, eső hess!

16.5.6Ez egy igazán remek nap volt ! Öt nap óta először egy csepp eső sem esett. Jobb időben jobb kedvvel végre jó nagyot lehetett evezni. Az élénk északnyugati hátszélben csak egyszer álltam meg a Tarantótól idáig tartó szakasz egyetlen kikötőjében, Cariatinál. Ha nincs kikötő, nem csoda, hogy a falvak  hegyen épülnek, és mindenki olívát termeszt. Kihasználva a jó időt és a kínálkozó lehetőséget, kis sikátorokban kerülgetve a száradó ruhákat felsétáltam a falakkal övezett régi városba. Ritkán adódik lehetőség madártávlatból szemlélni a tengert. Egy világítótoronnyal megjelölt hegyes fok után, Ciro Marina előtt fogtam partot este a hullámárnyékban. Végre nem fázva, jóleső fáradsággal verek sátrat.
Még egy dolog az eddigi időről, ami véletlenül kimaradt a krónikából: havas a hegyek teteje! De tényleg, le is fényképeztem. Május, Dél-Olaszország.