Morcogások
Még sötétben kelek, és hallgatom a domboldalon zúgó fákat. Jó nagy a szél. A felhők közt felkelő nap, a parti szél által felkorbácsolt víz és a hatalmas sziklák komor hátteret adnak az első kilométerekhez. De gyorsan változik a táj. Az uralmat újra átveszik a lankás, lapos partok, erdők. Vissza az üdülőövezetbe…
Reggel 6-tól este 7-ig evezek. Kimértem: 96 perc szünettel. Ez majdnem 11,5 óra evezés. És messze nem vagyok ott, ahol terveztem. Iszonyú fáradt vagyok. És ezért morcos. Most kéne egy pihenőnap. De nincs rá idő. A fényképezőgép és a telefon is olyan mint én: lemerült. Remélem még néhány üzenetre lesz energia. Morcos vagyok. Nem írok többet.
