Határeset

Nem panaszkodhatok, hogy egyformán telnek a napjaim. Viszont az is igaz, az elmúlt kettő nem az én vágyaim szerint alakult. Kellett a tegnapi pihenő ahhoz, hogy ma reggel nekiduráljam magam. De mentem becsülettel. A szél csekély, ám a hullámok még jócskán borzolják az idegeim. Különösen a fokok körül mindenhol megtalálható zátonyokon. Viszont a nyílt tengeren bóklászó kétméteresek ellenére egy kikötő “árnyékában”, sík vízen csusszanok partra az első megállónál. A hegyek hátrébb húzódnak, a part alacsonyabb, de marad a fok-zátony-öböl felállás. Ez most olyan, mint a filmeken: a sziklákon 6–8 méter magasra csap fel a hullámtajték. Jó messzire el is kerülöm őket.

Cárevóban tulajdonképpen véletlenül állok meg pont a határállomás kikötőjében. Jó pontot akarok szerezni a török határ előtt egy hivatalos kilépéssel. Persze, ez sem megy simán. Hosszas telefonálgatás után – nem engednek kilépni. Jöjjek vissza reggel, és aznap evezzek is ki az országból! A dühítő az egészben az, hogy délutánra tükörvíz lesz. Ilyenre vágyom napok óta. Most remekül lehetne haladni, de itt kell csücsülnöm a holnap reggeli kilépés miatt. Legalább találok egy hűs öblöt a közelben, ahonnét vágyakozva nézhetem a sima vizet…