Category Archives: Olaszország

Penészgondok

17.5.14Végül éjszaka elgyalogoltam a kikötőig, és ott aludtam a hajók közt. Így aztán a pirkadat első fényeire le is varázsoltam a kajakot és átszereltem. Megvan minden! Megpróbáltam Calit néhány sms-sel  hajnalban felverni, de nem sikerült, így az ajándékba hozott könyvet ott hagytam, és fél nyolckor már irány újra a tenger.

Ideális az időjárás: enyhe szél, napsütés, hullám nuku. Szép ez a Szardínia. Óriások játszótere a part, hatalmas görgeteg sziklák mindenütt. A hátteret frissen zöldült hegyek sorfala adja. A tenger csendesen, a nyílt vízen szinte észrevehetetlenül pulzál, csak a parton,  sziklákon törik meg nagy robajjal a méteres hullámvasút.

Lapátos kalandok

17.5.1305. 13. Szomorkás esőben szállt fel a gép a budapesti reptér szégyenének számító hullámbádog bódék mellől, hogy némi zötykölődés után, ragyogó napsütésben landoljunk Milánóban. Ez lenne az ideális az evezéshez: 19 fok, felhőtlen ég, szélcsend.

Mivel még három óra a szardíniai gép indulása, a reptér melletti bevásárlóközpont szombati forgatagában van időm egy autentikus pizzaszelet eltüntetésére ebéd gyanánt. Hurrá, végre úton!

A kézipoggyász alján leledző összecsukható lapát minden reptéri rendszert kiüt. Budapesten és Milánóban is kipakolnak, szkennelnek, mintát vesznek, fejet csóválnak, de aztán mehetek :)

Búcsú Szicíliától

16-9-30Ahogy jöttem, úgy búcsúzik Palermo: esik. De búcsúzik! Véget ért a száműzetés, ülök a kompon, irány Szardínia, aztán haza. Az egész út alatt (értsd: Budakalásztól) tegnap találkoztam először rendes tengeri kajakosokkal. Két csodaszép Valley hajóval voltak, és a délutáni evezésükhöz képest úgy felszerelkezve, hogy szégyeltem magam. Jól kibeszélgettük magunk, vízálló telefonjukról mindjárt posztolták is az olasz kajakos oldalakra a sztorit. Ma meg a palermói elegáns evezős klubban láttak vendégül, és két hét után megfürödtem! Aztán összecsuklott útközben a kajak alatt a kiskocsi, de megszereltem, háromszor kellett jegyet vennem, mire felengedték a kajakot a kompra, de azért is indulunk!

Munkás hétköznapok

16-9-29Meguntam a felgyülemlő feladatok áradatát, és egyéb dolgom nem lévén, ma “irodai” napot tartottam. Meghekkelve egy parti bár wifijét, a széles sávon szörfözve végre nyugodtan elintéztem mindent: könyvborító tervek, októberi Földgömb cikk, rádióriport, könyv előrendelések… Így a napsütésben, a 24 fokos tenger partján ülve igazándiból tökéletesen megértem, ezért nyugodtan várom a gyűlölködő kommenteket. Megérdemlem.

Díszkíséret

16-9-28Irdatlan hanggal egymás után négy vadászgép száll fel reggel, majd egy lomha szállító. Mire az utóbbi lassan irányba áll, a négy vadász már alakzatba rendeződve fordul mögé. Együtt, pár méterrel a fejem felett brutális a dübörgés.

Ahogy visszafordulok keletnek, úgy fordul a szél is, de ennek most kivételesen örülök. Legalább elfáradok és van egy kis izgalom a visszafelé újra elért magas sziklák alatt. De lehet, hogy valamit nagyon elnavigáltam és Egyiptomban vagyok?

Gépesítve

16-9-27Lapátolok tovább Szicília “vége” felé, de a helyi repülőtér és az utána következő vagy 15 kilométeres ipari zóna visszafordulásra késztet. Ma még hagyján, de holnap ugyanezt újra, visszafelé? Ennél nyugatabbra nem megyek. A szemtelenül sziklás partokon egy régi lakótorony mellett kínálkozik egész nap az egyetlen kikötő. Itt kérdezem meg két segítőkész olasz donnától, hol tudnék vásárolni? Kedvesen útba igazítanak, és ígérik, addig vigyáznak a hajóra. A bolt jó három kilométer, és mikor a fizetéskor azon morfondírozom, hogy fogom mindezt visszacipelni, harsányan elcsíp az egyik hölgy. Nem győzték kivárni, míg visszaérek gyalog, így eljött értem autóval. Visszafelé 10 perc az út :) Sajnos itt csak ők készítettek képet – szégyellem is magam, mert nagyon kedvesek voltak, viszont este olasz kajakos veteránomról, akivel jót beszélgettünk az erősödő szélben, már nem felejtettem el.

Evezgetünk

16-9-26Szerencsére ma már jobb az idő. Maradnak a 300 méter magas falak, zord,   komor, hegyes sziklák a partokon. Olyan, mint a csizma sarkán volt, sőt. Kikötőhely sehol. Körbeevezek egy kis kopár szigetet egy torony romjaival a tetején, de beigazolódik a gyanú, amit a hatalmas madárkolónia láttán éreztem: természetvédelmi terület, nem maradhatok itt. Végül a hosszan kinyíló következő nagy öbölben találok táborhelyet. A képen pont szemben a madársziget. Időhúzás második nap: pipa.

Feldolgozás alatt

16-9-25Még csak most dolgozom fel a történteket. Reggel bejártam Palermót, megnéztem mindent, beszereztem minden információt. Nincs mese: jövő szombat. Most rosszabb, mint tegnap este volt. Elvesztettem 400 kilométert!Bár nincs térképem a további részekről, megyek tovább nyugatnak, hogy kievezzem magamból az ideget. Magas, függőleges sziklafalak kísérnek, és a partok is sziklásra váltanak. Felhőszakadások mindenfelé, de mire engem is elkap, már egy csöppnyi öbölben vacsorázok a sátorban.

Nem komp lett…

16-9-24Nos, ez az a kép, amit nem akartam elkészíteni. Lekéstem a kompot, most hagyja el a palermói kikötőt. Ez a legrosszabb, két nap, 25 óra eszement hajtás után egy fél óra hiányzott, az utolsó percig toltam. Ma is csak egyszer álltam meg 15 percre. Csak egy fél óra, ennyin múlt. Most itt ülök a város elképesztően szemetes tengerpartján, az elkövetkező napokban megint esni fog… Szicília mindenképpen egyfajta lelki gyakorlatként vonul be az út történetébe, az biztos.

Hosszú futam

16-9-23Ezt a napot nem lehet elmesélni. De azért címszavakban megpróbálom. Az első evezhető nap. Napfelkeltétől napnyugtáig 1 óra pihenővel 13 órát evezek, hátha mégis elérem holnap a kompot. Óriási menet után este vaksötétben érem el Cefalu szikláját. És reménytelen éjszakai kóválygás után a világ legszuperebb táborhelyét. Ez megint egyfajta misztikus élmény. Holnap csinálok képeket, most elájulok.