Kajakkal Európa körül

Éjjel egy futó zápor, reggel gyantaillatú szél ébreszt. Csodálatos tájakkal és idővel búcsúzik Görögország. Korfu szinte karnyújtásnyira, látom a parti fák sziluettjét. Nagy kedvem volna átevezni. Már délre elérem Igoumenicát. Amikor befordulok az öbölbe, inkább szomorúságot érzek, mintsem a megérkezés örömét. Jó sok időt eltöltöttem itt, vagy kétezer kilométert megtettem, és nagyon jól éreztem magam. Gyönyörű volt, sajnálom itt hagyni!

A sziklás csúcsok megszelídültek, távolban már Albánia kopár hegyvonulatai. A komp éjjel egykor indul, viharnak egyelőre híre-hamva sincs, bár felhők gyűlnek az égen. Irány Olaszország!

Még magasan fenn a telihold, de a pirkadat első fényeinél már pakolok. Párás az idő, sátor, hálózsák, minden csurom víz. A tenger békés. Vad, sziklás és ezért csodaszép tájon, remek tempóban haladok egész nap. Amikor egy kis üdülőtelepen megállok vásárolni, látva a kajakot, egy új-zélandi hölgy szólít meg, aztán együtt megyünk a boltba, és jót beszélgetünk a tengerről. 

Szép résszel búcsúzik Görögország. Fenséges sziklaszirtek, kőfalak mindenütt. Napközben és este is alig találok kikötőhelyet. Még jó, hogy nincsenek nagy hullámok. Elvileg holnap érkezik a vihar, nagyon remélem, hogy előtte még elérem Igoumenicát…

Végighobóztam az éjszakát a reptéren és Athénban, reggel pedig az első busszal irány Preveza. Az úton jó ismerősként üdvözöltem a tavaszi etap állomásait: Pireusz, Korinthoszi-csatorna, Rio Antirrio-híd… Délután egy vad kamaszokkal teli iskolabuszban tettem meg az utolsó kilométereket Mütikaszig, így aztán már igazán vártam a tenger magányát. Kis szívem eléggé vert, amikor megérkeztem és láttam, hogy a beach club már réges-rég bezárt, üres, elhagyatott. De éljenek a görögök! A kajakom épen és minden felszereléssel együtt ott feküdt szépen a bokor alatt. Egyfelől hihetetlen, hogy mit ki nem bír ez a hajó, másfelől újfent megállapítom – van olyan része a világnak, amelyik működik.

Pucolás, pakolás és start. Az a furcsa, hogy olyan, mintha nem is lettem volna otthon. Hátranézek és önkéntelenül azt mondom: na, ott táboroztam tegnap… Élénk szembeszélben még van idő estig néhány kilométerre. A sok ülés után jól is esik, hajtom, ahogy csak tudom. Naplementére feltűnnek Korfu távoli hegyei. Eddig minden a legnagyobb rendben. Jöhet a vihar holnap(után).

Megjöttem Mindenkinek köszönöm a jókívánságokat!
A végén persze morcos voltam, de egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Megint rendesen kieveztem magam

Ígértem egy kis érdekességet a Korinthoszi csatornáról: Természetesen ebben is magyarok működtek közre. A Panama csatorna előkészítő munkálataiban is részt vett Türr István szerezte meg a görög kormány együttműködését, és Gerster Béla tervei alapján kezdődött meg a munka. A több mint 6 km hosszú csatorna 80 m mélyen vágódik a szárazföldbe. Szélessége vízszintnél alig 25 méter. 1893-ban készült el, és mindmáig igazán impozáns látvány!
Akit bővebben érdekel, itt talál még információkat.

Hát, a végén csak nem sikerült eljutnom Igoumenitszáig. Tegnap reggel megint eső, és akkora szél keltett, hogy le kellett bontanom a sátrat, mert féltem, hogy eltörik a rudazata. Pervezáig nagy nehezen elvergődtem, de akárhogy kombináltam, az elején kihagyott két nap hiányzott. Úgyhogy ennyi lett a mostani, talán legösszevisszább időjárású etap. Még kb. 80 km a határ, azt majd legközelebb. Egy kis falu parti bárjában sikerült eltenni a hajót, nagyon kedvesek voltak, aztán 7 órás buszúttal újra Athénban vagyok, és várom a repülőt hazafelé.
Kicsit csalódott vagyok, de azt hiszem minden ki lett hozva a dologból ami lehetséges volt.

Hurrá! Ez volt eddig a legjobb nap! Visszatérnek a hegyek és számtalan kisebb-nagyobb sziget. El is hagyom a partot, szigetről szigetre szökdécselek észak felé. Város, út, ember sehol. Asztakosz városa van csak messze, egy öböl mélyén, de eszemben sincs arra menni. Igazi tengeri táj. Remek az idő is, élvezet lapátolni. Kasztosz és Kalamosz szigete az utolsó mára, még épp elérem Mitikasz városát egy vásárlásra naplemente előtt. Hatalmasat eveztem. Bárcsak minden tengeren töltött nap ilyen szép vidéken át vezetne!

Ez nem fér el egyetlen postban, úgyhogy csak címszavakban: eső kelt, inkább pakolok és indulok, mint a sátorral bíbelődés. Ólmos, szürke fellegek az égen, hatalmas függőleges sziklafalak mellettem. A szembeszél, mintha csak egy tolótetőt húznának el, úgy nyomja hátra a rossz időt. Jön a Messzolongi Nemzeti Park, több száz négyzetkilométer sekély lagúna. Végre egy kis természet, csend és nyugalom – tíz kilométerre a part.

Két nagy zivatarcella is üldöz, drámai színek az égen és a vízen. Az elsőt lehagyom :), a második csúnyán kicselez és hatalmas dörgéssel-villámlással rámesik. Most ülök a sátorban, mindenem csurom víz, hideg van és még mindíg esik. Ja, ráadásul az utolsó etapon nyitva felejtettem a hátsó rekeszt (csináltam már ilyet…), így minden cuccom, kajám tengervízben ázik. Bosszúból ma nem fürdök és nem mosok fogat! A kép tegnap este készült.

No, ez érdekes nap volt! Zöldebb, hegyesebb tájon, sima vízen indultam jó korán, aztán szép fokozatosan rákezdett a szél. Majdnem délig mentem egy fenékkel, ám mielőtt végképp eldurvult volna a helyzet, partot fogtam egy kis faluban. Otthon hagytam a nyakbavalóm, úgyhogy nagy sikert aratok itt is a kockás rövidgatyámmal, melyet csibészesen félrecsapva viselek a nyakamban. (Azért persze alul is van gatya!)

Várni kell, míg csendesedik a szél, de aztán nagy meglepetés vár a következő fok után: olyan gyors vagyok, hogy elkalkuláltam magam,  így máris a hídhoz érek. Impozáns látvány. Alatta ronda a víz, nagy a hajóforgalom, leamortizálom magam, mire átérek. Közben fordul a légjárás, nagy hullámokban, szembeszélben megyek a meredek sziklák felé estig. Azt hiszem, sikerült néhány jó videót csinálni. Kemény nap volt!