Nyugaton a helyzet változatlan
Egészen tűrhető éjszakát töltöttem az óceánárium mellett a folyóparton. Tetszik, hogy még mindig, 55 évesen is megy ez a hesszelés 
Pirkadatkor kelés, aztán négy óra buszozással dél előtt Lagoszban vagyok. Bevásárolok, és igen, “szokás szerint” minden rendben, nagyon kedvesen fogadnak a vitorlás klubban, viharvert hajóm pedig hűségesen vár rám. Minden tisztelet az övék az önzetlen segítségért!
Az óceán most nagyon nyugodt, élvezettel fedezem fel a város utáni rövid, de méltán híres szakaszt. Barlangok, sziklakertek, kapuk, magányos óriások, rejtett átjárók… Remélem sikerült néhány jó kép! Mivel délután háromkor indultam, ez csak bemelegítés. Naplementére egy kavicsos részen vergődök ki az ötven méter magas sziklafalról leszakadó omlások és a dagály közti határvonalat próbálgatva. Kutya hideg van, reszketve menekülök a szél elől a hálózsákba. Rejtőt ferdítve: három nemzetiség képviselteti magát a parton. Egy kalászi kajakos, egy portugál lencsesaláta és egy atlanti óceán. Na jó, elismerem, ez elég gáz volt.
