Idő van
Ma az időjárás volt a legérdekesebb. Elértem Porto Cesareót, de maga a város nem volt izgalmas, inkább csak a kikötő biztonságát nyújtó zátonyok és kis szigetek sora. Végre egy kissé változatos partvonal.
Az idő azonban mindent vitt. Rettentő párás reggelben – mindenem csurom víz – volt a hajó javításának igazi próbája, jó kis csiszatolós partról indulás, jó nagy hullámtörésben. Aztán felhős, őszi idő lett, majd verőfényes nyári. Öt perc alatt megszáradt a sátor, amikor kiterítettem. Aztán szeles, hullámos, most pedig egy hatalmas égzengős, villámlós zivatar tombol éppen. Pont az egyik őrtorony tövében álltam meg, a kép még a zuhé előtt készült. Most kushadok, és szakad 
