Halvacsora
No, az még a tegnapi napból kimaradt, hogy este (már kint a hálózsák), odapenderül hozzám egy fura, laza fazon: most kapta a parti vendéglőben, van három kiló faszénen sült hala, nem tudja megenni egyedül, kérek-e? A végén éjfélig beszélgettünk, közben ettük az iszonyú finom halat, de így is maradt. A lényeg címszavakban: Luis francia, egy bringája van, meg ami ráfér. Csak máshonnan összeszedett (elkért) maradékot eszik. Most épp új, új-zélandi barátai vitorlásán lakik, lassan indulnak Madeirára. 
Ha belegondolok, hogy ezeket a halakat kihalászták, piacozták, elkészítették, és a végén megy az egész a szemétbe – hát engem is kiráz a hideg. Lehet erre életfilozófiát építeni.
Mindenesetre ma igazi óceáni hullámokon elértem Lagost. Voltak pillanatok amikor nem nagyon hittem benne, de végül ez is megvan. Az utána lévő sziklás részt esélyem se volt látni. Most elevezek egy szerencsémre vissza, Portimao felé megbúvó nyugodt lagúnába, aztán holnap meglátjuk.
