Tyúklépésben
No, olyan sem volt még, hogy már az első napot bebukom. A kajak meglett rendben. Amikor leszedtük, újra átnéztem alulról, hát csoda, hogy még kimerészkedek vele a tengerre. Remélem legalább a lyukakat meg tudom reparálni, és nem fog befolyni a víz…
Ellenben a tenger most nem ölel keblére. Viharos a szél, a kite-osok örülnek, 10 méter magasakat ugranak. Ronda tarajos hullámok borítják a vizet. Nekiindulok, de kínkeservvel is alig 15 kilométert tudok menni. Egy kis falu öblében feladom: teljesen leamortizált a hullámzás és a szél. Ma itt húzom meg magam, aztán holnap meglátjuk, csak nem lesz örökké ilyen idő! (A kép ne tévesszen meg senkit, a jó kis védett öbölben készült.)
