Kajakkal Európa körül

Feltettem a térkép pontokat és a helyzethez méltóan szerény fotó “válogatást” is. Folyt. köv.

Megjöttem. Úgy gondoltam, ha az evezést el is buktam, azért jöhet még néhány kaland! Így nekiláttam, és egy hét alatt végigjártam Nazaré, Leiria, Coimbra, Aveiro, Viseu, Vila Real, Braga városát, és Portót, gyakorlatilag bebarangolva egész észak Portugáliát. Csodás tájakat, városokat láttam, majdnem olyan jól éreztem magam, mintha eveztem volna. Na, jó – ugyan olyan jól A képeken a 16.-ra az egész portugál partvidéket beborító vihar hullámképe, mögötte az érkező következő ciklonnal, illetve az első, még bébi hullámok Nazarénál. A parton apró pöttyként látszik néhány ember.

No, ennyi volt. Nem mondom, hogy boldog vagyok, de az eddigiek legalább remekül mentek. Rezignáltan tudomásul veszem az események ilyetén alakulását. Holnaptól 4-6 méteres hullámok, eső, szél. A kajak sikeresen elrakva Oeira kikötőjében, én pedig úton vissza Lisszabonba. Holnap irány Nazere (itt mérték a legnagyobb európai hullámokat), és megnézem a ciklont a saját szememmel is – szerencsére csak a partról.

Reggel nagyon gondosan kifigyelem a megtörő hullámokat, majd -ahogy szoktam – a legrosszabb pillanatban indulok. Kegyetlenül elver a víz, de azért simán kijutok. A tegnapi nagy menet után ma könnyű a nap. A Tajo folyó torkolatát őrző zátonyok és a kis szigeten csücsülő világító torony mellett átevezek a “lisszaboni” oldalra és végül délutánra a híres Torre de Belém mellett készülök éjszakázni. Az időjárás előrejelzés az elkövetkező hetekre (!) egymás után érkező kemény ciklonokat ígér, 6-9 méteres hullámokkal. Az előző három menetben – és máig is – nagy szerencsém volt az idővel. Most úgy tűnik fordul a kocka. Ezt el kell fogadni, itt csak alkalmazkodni lehet. Ma ki kell találnom mi legyen. A képen a torkolat (és két fürdőző bácsi) a Március 25. híddal.

A hajnal első fényeinél nekiereszkedek, és csodás sziklafalak mellett húzok el az utolsó védett öbölig, ahol egy régi halászkunyhó romjai mellett reggelizek. Aztán átfordulok észak felé, és ahogy sejtettem, a hullámzás miatt muszáj egy fenékkel elmenni gyakorlatilag Lisszabonig. Amikor este átszörfözök a hullámtörésen és kiszállok a kajakból, elesek. Felkelek, aztán  újra összerogyok, és ekkor jövök rá, hogy semmi energia nem maradt bennem. Vásárlás után megeszek egy lepényt rengeteg majonézzel, aztán egy olajos halat, aztán egy mozzarellát, aztán rengeteg kenyeret és megiszok két liter vizet. Aztán ülök a bolt előtt, és várom a hatást Jól néz ki a kezem?

Elképesztő. A végén annyi emberrel “kellett” beszélgetnem, hogy itt ragadtam a város strandján. Tegnap jöttem el otthonról, de már úgy érzem magam, mintha hónapok óta úton lennék.

Lisszabonban a már jól bevált helyemen aludtam a világkiállítás függővasútjának oszlopai alatt. Most is bejött Délre Setubal, klub nyitva, ajándék otthagy, kajak ki, köszönet, átpakolás, 13 órakor start. Súlyos hibát követek el, mert nem veszek semmit, így étlen-szomjan nyomom le a békés, de lapátcsavargatósan szembeszeles vízen Sesimbráig. No, itt aztán pótolok: túlvásárolom, túleszem magam. A parton, miközben ezt írom,  odajön beszélgetni egy Argentinából néhány hónapja ide költözött lány. Mindketten elmeséljük a saját sztorinkat. Az övé jobb mint az enyém Nagyon tetszik neki Portugália, azt mondta maradni fog. Helló, nem tudom befejezni  posztot. Most egy dél-afrikai szörfös-fotós srác jön beszélgetni. Lement a nap, itt ragadtam.

Egy óra múlva indulás Irány Lisszabon, aztán holnap reggel Setúbal. Ha hamar hozzáférek kis kajakomhoz, délutánra már vízen lehetek. Izgulok, a tavaszi végtelenül jó idő után szerintem most a másik irányba leng majd az inga. Az időjárás előrejelzés alapján számítok jó néhány napra, amikor a partra kényszerülök. De semmi gond, ahogy tavasszal, most is készülök a változó természeti körülményekre adott adekvát válasszal

Megérkeztem. Azt hiszem, a lényeg továbbra is az, hogy nagyon kegyes volt velem az óceán. Remek volt az idő, és akkor volt a legjobb, mikor a legjobban kellett. 300 kilométert mentem, a térképpontok már fent vannak, és itt a fénykép válogatás is. Szokás szerint némi magyarázattal minden képhez. Minden jól sikerült, öröm volt Portugáliában lenni Folyt. köv.

Gondok megoldva. Minden szinten. Olyan szívélyeséggel és kedvességgel fogadtak Setúbalban, a helyi kajak klub elnöke olyan klassz helyet adott viharvert kis kajakomnak, hogy nem győztem csodálkozni. Éljen Portugália, éljen Setúbal Csináltunk közös képet is, de a vízhatlan géppel, azt majd otthon feltöltöm.

Van még némi időm, így megelőztem magam, feljöttem Lisszabonba, és a mesebeli sintrai erdőkön keresztül elgyalogoltam a kontinens legnyugatibb pontjára, a Cabo da Rocahoz. Varázslatos világ a szárazföldön is! Összegzés, térképpontok majd otthonról. Egy biztos: most nagyon a tenyerén hordott az óceán.