Templomosok nyomában
Lassan, fokozatosan javul az idő. Délelőtt még bóklászással telik, végig böngészem a part mellett olasz-spanyol módra, kisteherautókból pillanatok alatt kiépülő piac kínálatát, aztán nekidurálom magam. A hullámtörés még mindig nagy, de bent a vízen már nincs gond. A lankás, nagy hullámokon liftezve hamar el is érem a tengerbe büszkén belehasító Peniscola szikláját és a rá épült híre templomos várat. A víz felől is csodás a látvány, a függőleges sziklafalak tetején gondozott várkert zöldell pálmafákkal, felette magasodik a belső vár bevehetetlennek tűnő fala. De fentről a legjobb a kilátás. A kép csücskében látszik a partot elfoglaló, végeérhetetlen szállodasor. A templom mellett trónol XIII. Benedek, a leghosszabb ideig regnáló ellenpápa szobra, ki idősödve ide vonult vissza szaporodó ellenségei elől. Késő délután még tovább indulok, de a sziklásan folytatódó part által visszavert hullámzás visszafordulásra kényszerít, így a kikötő melletti öbölben húzom meg magam és reménykedem, hogy ide nem ér el az éjszakai homokevő szörny.
