sziklák között
Tejútnézős, csillagfényes éjszaka után párás hajnalon indulok tovább. Íves homokkő sziklák és erdők kísérnek, no meg szemből a felkelő nap. Hamar elérek a ma szóba jöhető egyetlen városig, itt muszáj feltöltenem a készleteket. Óriási meglepetésként a parton, a boltban, a vízben, motoron mindenki magyar. Mi ez? És miért pont itt? Gyorsan húzok tovább…
Ahogy közeledem a félsziget végéhez, változik a táj. Az erdőket és lankás partokat felváltják a kopár fekete sziklák. Teljesen más világ. Úgy érzem magam, mintha mezítelen lennék. (Na jó, az is vagyok. :)) Látszik, micsoda gigászi erők alakították itt a partokat. Semminek érzi magát az ember. Még jó, hogy most jó az idő! Lassan átfordulok a félsziget másik oldalára. A nap már a harmadik félsziget fölött készül lebukni. Ideje elvackolódni.
