Szerencsés véletlenek
Jól elszámoltam este a dagályt, szerencsére éjszaka felébredtem mielőtt elmosott volna, és feljebb költöztem a parton. Ráadásul amikor reggel megnéztem a térképet – tetézve a tegnapi káoszt -, rájöttem, hogy teljesen máshol vagyok, mint ahol gondoltam. Szerencsére előrébb egy kijárattal 
Hajnalban a halászok hada között kifordulva az óceánra kis híján sírva fakadtam: már megint egy végtelen homokcsík a látóhatárig.
Egy újra elmét és izmokat próbáló etapban azonban hét óra folyamatos evezéssel kiverekedtem magam Quartiera városáig. Egyelőre itt is ragadtam, mert bár a szél barátságos, kint a nyílt vízen hatméteres hullámokkal nyomul egy vihar, amiből ide is jut pár méter. A vízimentők egész nap szedik ki a hullámok által besodort embereket az óceánból. Engem meg nem engednek vízre szállni. Kellett nekem itt kikötni.
