Punok nyomában
Küzdelmes, de fantasztikus nap volt. Reggel még ideges a víz, de a szél elállt, és gond nélkül vághatok neki a szikláknak. Néhány szirt olyan zsíros fekete, mintha grafitból lenne. Csodásan szép rész – éles kontraszt a tegnapi szállodasorral – csak hegyek és a természet. Cartagena (az ókori Új-Karthágo) történelmi városa egy picit más. A kikötő és a város alig 200 m széles sziklás bejáratát erődsor őrzi. Ilyet azonban még sehol sem láttam: a város kikötőkkel zárta el magát a tengertől. Konténerhajók, szárazdokkok, hadihajók közt verekszem be magam, és nem tudok kikötni sehol. A település csodás, mégis menekülök. Délután tovább gyűröm a hatalmas hegyeket, de majdnem ráfázom, mert a függőleges falak között csak naplementekor találok egy titkos öblöt. Sok szép képet csináltam ma, de szerintem ez a legjobb, amit pont most, írás közben lőttem.
