Onnan, ahol abbahagytam
Hááát, hogy is mondjam… Hajnalban megérkeztem. Alicante 33 fok, ragyogó napsütés, Budapest 7 fok, eső. Éles váltás. Úgy hiszem, ez volt sok szempontból az egyik legeseménydúsabb kör az elmúlt években. Szóval, az lesz a legjobb, ha elmesélem napról napra, pótolandó a telefon problémák miatt elmaradt posztokat. Kezdem ott, ahol abbahagytam:
Vinarosban ragadtam az egész Földközi-tenger északi medencéjén végigsöprő vihar miatt. Éjszaka még szakad az eső, de délre felszakadozik a felhőzet, viszont marad a hatalmas szél és hullámzás. Az óriási dübörgéssel, nagy tajtékkal megtörő víz sós permettel borítja be a partot. A kajak a strand sarkában, én meg kihasználom az időt. Csatangolok a városban, a kikötőben belógok a fürdőbe és forró(!) vízzel zuhanyozok, megkeresem a könyvtárat és onnan küldök emilt. Mivel “igazoltan” vagyok távol a víztől, nyugodt lelkiismerettel lopom a napot. Szép kisváros, cseppnyi központi résszel, piaccal, impozáns parti sétánnyal. A képen a Szent Augustin templom. Este újra esik. Megkérek két futót, segítsenek feljebb vinni a kajakot, így kissé távolabb alszom a hullámok robajától és a vízpermettől. Meglátjuk, holnap mi lesz.
