Olhaói keringő
Idilli vidéki nyugalomban, lankás dombokon csücsülő fehér házak közt lapátolhatok Santa Lucia rákhalász városkáján át egészen Fuzetáig, bár itt már meg kell küzdeni a zátonyok közt szétfutó vízzel. Kajakból szinte beláthatatlan a terep. Itt készült a kép is, rajta a távolban egy régi mentőhajó állomás. Olhaónál viszont már láthatár távolságba szélesedik a lagúna.
Én először Olhaóba szeretnék menni, de eltévedek, aztán ki az óceánra, de kint nagy zátonyok vannak, aztán vissza a lagúnába, de ott rettentő erős az apály, aztán mégis újra Olhaóba, de úgy fennakadok az apályban a zátonyokon, hogy végül gyalog kell kimenekülni, nehogy fél napra ott ragadjak. Estére nagy nehezen megtalálom az olhaói kijáratot, és ezzel most meg is elégszem. Ezt a bénázást! Eveztem feleslegesen legalább 15 kilométert. De legalább sokat tanultam 
