Mindent a szemnek
Pirkadatkor a müezzin hangjára ébredek. Mire felkel a nap, már a gyönyörű, sima vízen lapátolok. Jönnek a sziklák – és így, a nap végén értékelve –, meg az egész fekete-tengeri szakasz eddigi legszebb része. Közel tudok menni a parthoz, így egészen más az érzés. Fantasztikus sziklaalakzatok, a meredek hegyoldalak zöldje, a tenger és az ég kékje. Gyönyörű, eldugott, kis öblök kristálytiszta vízzel. És sehol senki. Se város, se hajó, se ember. Az egész az enyém! A végét sajnos bebukom: estére véget ér a sziklás rész, előttem valami város, meg ipari herkentyű, így a sok szépség után a világ legszutykabb táborhelyén alszom.
