Miami partjain
Upgrade tegnapról: a végén csak nekimentem. Borzasztó volt a víz, eléggé be voltam tojva, nem, még annál is jobban, de a végén sötétedésre eltornásztam magam Salou kikötőjéig, és itt meg tudtam állni. A véremnek kb. fele volt az adrenalin.
A mai nap viszont remek volt. Reggel fűrészes fogú hegylánc állja utam, grandiózus kilátást kínálva. Miami Platjánál magas, rozsdavörös kőzetplatóba vágódnak be az árnyas fákkal tűzdelt homokos strandok. Aztán némi szembeszelezés után egy több kilométeres nudista strandon állok meg pihenni – így megmutathatom a vörösre égett fejem ellenpontjaként a hófehér hátsóm 
Utána két atomerőmű(!) következik. Tényleg azok. Tudom én, persze… De azért igyekszem kerülni a kifelé folyó hűtővizet. Estig maradnak a szép formájú vörös kőzetek és a csodás öblök, csak már nagyon vágyom egy rendes, csendes, magányos táborhelyre. A képen Miami (a spanyol) partja.
