Megálló a fényben
Őrjítően gyors indulás reggel, egyszerre 5-10 szúnyog csíp. Rettentően fel vagyok háborodva a természet és a világ igazságtalanságán. Még a vízen magamra kell szólni: most már elég a hisztériából. A tenger csodás, a Mar Menor beltenger hatalmas víztükrét egy alig 300 m széles, de 30 kilométeres félsziget zárja le. Kint is víz, bent is víz. Vicces átmenni az egyik oldalról a másikra. Szerencsére a jó idő kitart majdnem a sziklás rész elejét jelző Faro Cabo de Palos-ig. Itt megérkezik a várt erős délnyugati szél. Nincs mese, innen ma nincs tovább. Teljes cuccal kimegyek játszani-tanulni a fok mögé, sziklák, hullámok és szél közé. Betojok, tanulok, elfáradok, elázok. Végül az 1865-ben épült hatalmas világítótorony tövében találok egy védett öblöt. A fénye 40 km-ről is látszik. Én csak 200 m-re vagyok, innen nagyon.
