Már itthonról
Jellemző volt erre az etapra, hogy valahol elvesztettem egy napot. Képtelen vagyok visszaemlékezni, mikor ugrottam át. Az biztos, hogy Szófiában nyertem vissza, amikor a helyi újságokat nézegetve rájöttem: nem hétfő van, hanem vasárnap. 
Szóval, most már kissé kisimultabban az utolsó napról még néhány mondat: Megvan annak a varázsa, ha az ember olyan helyen jár, ahol turisták általában nem. Olyan részeit, és úgy látni az országnak, amit csak kevesen. Igazán bele lehet merülni a helyi valóságba. Persze megvan ennek is a hátránya. Bírni kell hozzá a gyűrődést, meg nem minden sikerül úgy, ahogy az ember előre tervezi. Viszont összeakadhat az ember olyan figurákkal mint Mücahit – a képen jobbra, a családi bolt előtt.
A hazafelé út még az ő segítségével is érdekes volt az ország eldugott kis sarkából. Ott egy folyó a görög határ, határátkelő csak jó 40 kilométerre, a szárazföld belsejében van. No, odáig nem sikerült eljutnom a kajakkal. A csel viszont Edirneben várt, ahová este fél tízre érkeztem. A buszpályaudvaron a biztonság kedvéért megkérdeztem, innen indul-e a szófiai busz, amire már megvolt a jegyem. Meg se lepődtem, amikor mondták: á dehogy, innen harminc kilométerre a bolgár határnál áll meg. Oda pedig nem megy járat, taxival kell kijutnom. Szerencsére volt némi tartalék az ilyen esetekre. Hosszas alkudozás után – az egyik taxis jól beszélt németül – kiszáguldottunk a határra, át a nyüzsgő éjszakai Edirnén. Lecövekeltem a határátkelő egyetlen működő kapuja előtt, hogy biztosan elcsípjem a buszt. Amelyik időben meg is érkezett
Ha már úti-blog, néhány infó, hátha hasznos lesz valakinek: Törökországban nagyon jó a buszközlekedés, sok kis társaság, meg néhány nagy. Közülük a legnagyobb a Metro. Nekem nem volt bajom a kicsikkel sem. Pontosak, kulturáltak. Vigyázat, egy kisebb városon belül is több buszpályaudvar van, a csatlakozást mindig érdemes megkérdezni. A nagyobb buszokon tiszta hawaii, minden ülésnél beépített lcd tv, sok csatornával. Mint a repülőkön.
Sokat gondolkodtam, aztán arra jutottam, összegeket nem írok. De úgy érzem legalább százalékosan megírom, mintegy elszámolásként, mire mennyit költöttem. Aki segített, tudja mire ment támogatása. 65% volt a helyi és nemzetközi utazás, 28% a kajak isztambuli tárolási költsége és 7%-ot költöttem kajára. Más típusú kiadás nem volt. Köszönöm, hogy segítettetek megvalósítani ezt a fergeteges kalandot.
Dolgozom a folytatáson…
