Kavalkád
Nos, az ilyen napokért, mint az előző meg ez (09.24.), szeretek tengeri kajakozni, és csinálom ezt az egészet. A vad sziklák után békés vízen, meredek, fekete zátonyok által tagolt homokos öblök következnek. Csend, néha kutyaugatás ér el a távolból. Így érem el Purto de Mazarront. Husi kis város, rögtön a szívembe fogadom. Utána még sosem látott élmény: forrás tör fel a tenger fenekéről, buzgárként tajtékozva a felszínen. Nem hiszek a szememnek. Lefilmeztem, otthon felteszem. Az erősödő szembeszélben aztán már igazán kopár tájon járok. Ez sivatag. Lankás hegyek, partok egyetlen fa nélkül. Üres, barna, kihalt táj, de megvan a maga varázsa. Estére befordulok egy, a szemben lemenő nap fényében feketének látszó, hosszú sziklafalba, amiről azonban szerencsémre hamar kiderül, hogy kb. két kilométerenként csodás öblök tagolják. Találok is egyet, ami csak az enyém. Csodás befejezés!
