Kárelhárítás: nagyjából rendben!
50 méterre a kikötőtől, a gáton, sziklák közt aludtam. Nem volt a kedvencem a hely.
Napfelkelte után irány vissza. Mivel csak 10-re ígérték a főnököt, gondoltam addig pakolok, pucolok. Hajótakarítás közben észre is vettem, hogy nem egy, hanem szimmetrikusan két betörés van a kajak alján. Mit csináltak ezek? Hű de késő van, gyorsítok a történeten.
Szóval mielőtt bármit mondhattam volna, lefeszegették a laza, letört külső részeket, és a gélréteget kijavították. Ettől persze a szerkezeti kár megmaradt, de nem jön be a víz. Ez is jó lesz ideiglenesen, csak mehessek. A dologban az egyetlen jó, hogy a sérülésre való tekintettel tovább alkudom a tárolási díjat. Az egyik halász elhívja a fiát, aki jól beszél angolul. Így végre rendesen tudunk kommunikálni. Meséli a srác, mekkora Isztambul (10 milliós), és hogy több 10 000 lakossal növekszik évente. Kérdezem a szír helyzetről, azt mondja, biztosan háború lesz.
Kettőkor szállok vízre. Hurrá, újra a tengeren. Határozott ellenszél, de csendes a tenger. Mintha másik hajóban ülnék. Ezzel a kevés cuccal a hajó csodásan kiemelkedik, egészen másképp fut. Sötétedésig evezek. és ha ezt befejeztem, elájulok. Fotó nincs, mert mire kikötöttem, már vaksötét lett. Bocs. Ja, ez meg mindig Isztambul…
