II. rész: Lángok és köd… and the Rock
Helyesbítések és meglepetések napja.
Reggelre mindent beborító hamuban kelek, ami a párában cementként köt rá bármire. Egy órán át pucolom a cuccaim. A Sierre Bermeia továbbra is lángol, sőt a hegy másik felén újabb tűzfészkek gyúlnak. Esteponából nézve olyan, mintha egy tűzhányó tört volna ki. A tűzoltók már nem finomkodnak, hat nagy és hat kis, egymotoros hidroplánról viszik most már a tengervizet. Elképesztő videót csinálok, ahogy a fejem felett csapnak le az utánpótlásért a tengerre.
Bár semmit nem vesz el a tegnapi “érzelmi cunamiból”, de helyesbítenem kell. Afrikát még mindig nem látom. A tegnap annak vélt rész csak a gibraltári öböl másik fele.
Viszont a Földközi-tenger tartogat még egy utolsó (?) meglepetést: délután egy óra, 35 fok, és Afrika felől olyan köd hömpölyög rám, amilyet még életemben nem láttam. 20 méterre csökken a látótávolság tíz perc alatt. Szerencsére sima a víz, közel vagyok, rá tudok tapadni a partra. Nyomasztó, félelmetes, brutális érzés. Egy órát küszködök, aztán ahogy jött, elvonul, és felbukkan előttem a Szikla.
