„Hatalmas” élmények
Kedden 10-re rendben meg is érkeztem Xábiába. Pont a vitorlás iskola vezetőjébe futok a kikötőben, aki a nyár elején segített elrakni a hajót. Mindig öröm ilyen rendes emberekbe botlani az út során. Jót beszélgetünk, közben átszerelek és nemsokára újra tengeren. A táj kárpótol a sok homokos rész után: egész délután csodás sziklafalak, vízből kimeredő gyűrt sziklabástyák között evezek. Estére még elhagyom Ifra vízbe pengeként hasító sziklafokát, és jobb hiján Porto Blanco strandján állok meg, már sötétben.
Rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák, így virradatra jól kipihenve magam indulok tovább a sziklafalak mellett. Benidorm előtt ritka ajándékra lelek. A százötven méteres sziklafal egyik barlangjából vízesés zuhog a sziklákon lefelé, párája zöld oázist teremt a kopár köveken. A város hatalmas, felhőkarcoló szállodákkal támad. Ritkán látott tömeg a partokon. Minden turista túlsúlyos, na jó, mondjuk ki, elképesztően kövér. Angolok, németek, hollandok. Olyan, mintha egy hatalmas rehab intézetben sétálnék. Menekülök. Délutánra is maradnak a sziklás részek, megyek, amíg az idő engedi.
