Gátak és zátonyok közt
A reggeli, éhgyomorra szánt etapnak Rota haditengerészeti bázisa után lett vége délben. Itt megreggeliztem 
A szembeszél nagy, de az óceán továbbra is (lekopogom) nagyon barátságos. Gondot a kilométer mélyre benyúló sziklás zátonyok jelentettek, de minden hullámtörésen átküzdöttem magam. Chipiona városánál, a gyönyörű, partra épült homokkő katedrális és a nagy világítótorony után furcsa víz alatti gátakba futottam bele, illetve az ezek okozta hullámtörésbe. Aztán kikötés után a parti sétány tábláin láttam, hogy ezek a dagályszint alá épített gátrendszerek halászati célokat szolgáltak régen.
A mai terv a Guadalquivir folyó torkolata volt. Megálltam kint az óceánon, de úgy fújta a homokot a szél a parton, hogy kénytelen voltam beljebb evezni a folyón. Mivel már mindent levettem, így egy szál mentőmellényben szálltam vízre, amit a pont akkor érkező, traktor által vontatott mobil “beach club” -on ülők hangos ovációval néztek végig. Sebaj. Itt nagyon jó a “bummmmm- ssssss” helyett a “ss-ss”-t hallgatni.
