Elpilledve
Azt hiszem mára merültem le. Próbáltam nyomni, de már délelőtt úgy éreztem, nem megy tovább. Muszáj kicsit többet ennem és pihennem. Reggel abszolválom a második átkelést Euboia szigetére. Pompás a táj, itt tényleg a tengerig érnek az erdők, gyantaillatot hoz a szél. Minden kis öbölbe haltenyésztő pontonokat telepítettek, szaporán folyik a munka. Nagy nehezen befordulok a hosszú Euboikosz-csatornába, ez már tényleg Balaton-fíling. Más az egész, mint a nyílt tengernél.
Georgiosz kikötőjében – itt készült a kép is – végre bevásárolok, már az utolsó falat kajám is elfogyott. Utána belefutok egy puccos szállodakomplexumba. Mindenki francia, a parton pedig egy ötemeletes magánjacht horgonyoz. Ahogy elevezek mellette, és lenézek a kis likas kajakomra, percekre elfog a fékezhetetlen röhögés…
