Itt ülök Denia kikötő fölé magasodó várának bástyáján, az örökzöldek között zúgó szelet és a sirályok rikoltozását hallgatva. Gyönyörű hely. De a legjobb, hogy az egész napos ellenszélben való küzdés után végre elértem a hegyeket. Elhagyom lassan a valenciai öblözetet, és átbillenek Alicante felé. Csak ülök és bambulok. Bevallom elfáradtam. Innen fentről olyan békésnek tűnik a tenger. Menekülök a nap elől is, mert a kis tavaszi, hóka bőröm minden védelem ellenére gyalázatosan leégett. Holnapra jóval nagyobb szelet ígérnek, meglátjuk, hogyan tovább.