Kajakkal Európa körül

Ma elszórakoztattam fél Bulgária strandoló közönségét. Meredek dombok, hegyek kísérik a tengerpartot. Sok a sziklás rész, de nincs hiány kikötésre alkalmas homokos partban sem. A szél hajnal óta erősödik, a vízen bent gimnasztikás, de nem annyira húzós. Viszont a kikötés és az indulás a lapos strandokon… Na, az igen.

Napközben háromszor álltam ki. Persze mindenki rajtam röhögött a strandon, hogy ver el a víz. A menetrend a következő: a bukóhullám félig kitol, de mielőtt kiugranék a kajakból, jön a következő, amelyik kiszállás közben lever a lábamról. Hanyatt esek a vízbe, a kajak keresztbe fordul, a beülő telemegy sáros vízzel. Rajtam kívül mindenki örül. Indulás helyi meghajtással: megkérek három deli bolgár lifeguardot, fiatalt, családapát, ugyan tartsa már a hajót a hullámtörés szélén, amíg beszállok. A csapat a jónak vélt pillanatban bekatapultál a randa hullámok közé, amik aztán a közönség körében újból osztatlan sikert aratva, szépen agyonvernek. Még jó, hogy meleg a tenger. Amúgy meg bocsi a képek minőségéért, a telefonnal képtelen vagyok normális fotókat csinálni…

Továbbra is hegyes, sziklás partok mellett evezek. A sík román tengerpart után üdítő, változatos táj. Vagy fogalmazzunk úgy – egyszerűen csak szép. Olvastam róla, hogy a románok irigykednek a bolgárokra, mert itt a tengeráramlatok miatt egy hónappal hosszabb a strandszezon. Jelentem: igaz. Amikor tegnapelőtt beletapicskoltam a tengerbe Romániában, meglepődtem, hogy semmit sem melegedett a májusi hőfokhoz képest. Viszont ahogy tegnap elhagytam a sziklás rész utáni nyúlványt, 4–5 fokkal melegebb lett a tenger. Nem vicc, tényleg.

Ma egymás után hagytam magam mögött a gyönyörűbbnél gyönyörűbb üdülőhelyeket, és mindenhol tele a part, mindenki a vízben. Én is jót fürödtem. Parti szélben, szép vízen jöttem a Várnai-öbölig. Itt átvágtam, közben meg a szél átváltott délire, pillanatok alatt méteres hullámokat hozva a nyílt tengerről. Kicsit kellett a végén tornázni, de a lényeg, hogy elvergődtem erre a remek partra. Eddig nagyon tetszik a bolgár rész. Változatos, hegyes-sziklás, zsibongó, nyugati színvonalú üdülőhelyekkel.

Na kérem, erről van szó! Ez a különbség a jó idő és a rossz között. Amit eddig kínkeservvel is csak megközelíteni tudtam, azt ma fél nap alatt leeveztem. Fantasztikus ez a sziklás rész. Vörös kövek, barlangok, bennük millió kormorán fészkel. Igyekeztem közel menni a parthoz, hogy mindent lássak, lefényképezzek.

Befújt az északi szél, de nem jöttek túl nagy hullámok. Most a hajó is megmutatta, mit tud. Délre negyven kilométert mentem. Estére hatvanat. Az idő csoda jó, bárcsak ilyen lenne Isztambulig…

Vissza kell rázódnom az egyedüllétbe, a kajakozásba és a blogolásba is! Itt állok újra a Fekete-tenger partján. Augusztus 13., este kilenc. Tegnap ilyenkor épphogy felültem a vonatra Budapesten. Most meg már átléptem a bolgár határt. Akárcsak a hazamenetelkor, most is túl gyors a változás. Az idő rettentő fülledt, de egyenlőre remek a víz. Mit nem adnék érte, ha most három hétig ilyen maradna! Sajna, úgy tűnik csak a holnapi napom lesz még ilyen.

A part itt a határnál újra ellaposodott. A parti homokturzáson túl hatalmas nádas. A tenger felett köd ül. Paulék most is nagyon rendesek voltak. Örömmel fogadtak, minden cuccom megvan. A határ előtt felraktuk a kajakot a kis piros teherautóra, és átszámítva 350 Ft-ért átvittek a közúti határátkelőn. Kezdetnek nem rossz…

Az egy hétre előre jósolni próbáló időjárásjelentések szerint talán most lesz esélyem, úgyhogy a kedd esti vonattal irány a tenger! Nagyon kíváncsi vagyok, mi vár rám. Megvan minden? Jobb lesz az idő? Tengeri határátlépés kajakkal? Ahogy furcsa volt hazaérkezni, szerintem idő kell a visszaszokáshoz is. Be vagyok rezelve, de várom is. Rákendroll! Kintről jelentkezem…

Igyekszem utolérni az eseményeket. A “Képek” menüpontba felkerültek az első szakasz képei. No, nem mind persze, de talán adnak egy kis ízelítőt.