Kajakkal Európa körül

Fel sem merülhetett kérdésként, hogy evezek-e ma. Elég volt kinézni a sátorból reggel, hogy egyértelmű legyen a helyzet. Akkor viszont felesleges idegeskedni az elvesztegetett idő miatt. A tenger az tenger. Ez van. Kipróbálom a hullámok erejét. Térdig érő víznél beljebb nem jutok. Egyszerűen elmosnak a hullámok…

Délután gyalog felderítem a környéket. Itt van mind a két véglet. Egy szirt tetején a legszebb apartmantelep, amit valaha láttam. Minden fűszál a helyén, kilátás, belső medencék, elektromos kisautók suhannak az orosz vendégekkel a strandra. És félbehagyott vasbeton torzó a hegyoldalban – egy nagy szállodakomplexum be nem fejezett, évtizedes romjai. Itt találok érett – bocsi, de így hívjuk: – fosószilvát is. Ingyen megvan a vitamin… A szél estére elcsitul, de a hullámok jó szokásuk szerint ezt meg nem veszik tudomásul. Meglátjuk, mi lesz reggelre.

Azt hiszem, elfáradtam. Indulás után – engedve a jó víz csábításának – csak átvágtam a Burgaszi-öböl maradékán, kihagyva a várost és a kikötőt. Mintha időzítve lett volna, az átérés percében fújt be az északkeleti szél, lerendezve a továbbjutás lehetőségét. Itt ragadtam egy pici öbölben. Megint változik a partforma. Sziklás, magas fokok ugranak ki hetykén a szárazföldből, köztük kisebb-nagyobb öblökben lapos partok. Izgalmas formák. Egy a baj, hogy az idő elromlani látszik.

Egészen délutánig várok a folytatásra. Ez a víz már mindenféle szempontból kifáraszt. Mire szembeszélben, néhol kétméteres össze-vissza hullámokban túljutok Szozopolon és késő este partot fogok, már a vacsora is nehezemre esik, csak nézek bambán. Azt hiszem holnap pihenni kéne. Nem szeretem ezt a vizet.

A tegnap este megkapott meteo bejött, ma fele akkora a szél és a hullámzás, mint tegnap. Napfelkeltével indulok, csodás vízen. Az Ozbor utáni fokot elhagyva befordulok a burgaszi nagy öblösödésbe. A fok még sziklás, aztán változik a táj: a part ellaposodik és innen Burgaszig egyetlen hatalmas, összenőtt üdülőhely. A víz remek, megaláztatás nélkül kötök ki.

Gigantikus szállodakomplexumokat hagyva el, átvágok a neszebari öblön. Ezekkel a lapos partokkal, szemben a másik oldalon pedig a lankás hegyekkel egy kicsit Balaton-érzésem van. Jó, persze a távolságok mások, de a jó vízzel együtt mégis olyan barátságos. Mire Pomorjébe érek, már késő van ahhoz, hogy levágjam Burgaszt, és bevallom, el is fáradtam. Még megyek egy órát, aztán egy nudista párt elriasztva, az egyetlen lehetséges helyen tábort verek és elájulok.

Ma elszórakoztattam fél Bulgária strandoló közönségét. Meredek dombok, hegyek kísérik a tengerpartot. Sok a sziklás rész, de nincs hiány kikötésre alkalmas homokos partban sem. A szél hajnal óta erősödik, a vízen bent gimnasztikás, de nem annyira húzós. Viszont a kikötés és az indulás a lapos strandokon… Na, az igen.

Napközben háromszor álltam ki. Persze mindenki rajtam röhögött a strandon, hogy ver el a víz. A menetrend a következő: a bukóhullám félig kitol, de mielőtt kiugranék a kajakból, jön a következő, amelyik kiszállás közben lever a lábamról. Hanyatt esek a vízbe, a kajak keresztbe fordul, a beülő telemegy sáros vízzel. Rajtam kívül mindenki örül. Indulás helyi meghajtással: megkérek három deli bolgár lifeguardot, fiatalt, családapát, ugyan tartsa már a hajót a hullámtörés szélén, amíg beszállok. A csapat a jónak vélt pillanatban bekatapultál a randa hullámok közé, amik aztán a közönség körében újból osztatlan sikert aratva, szépen agyonvernek. Még jó, hogy meleg a tenger. Amúgy meg bocsi a képek minőségéért, a telefonnal képtelen vagyok normális fotókat csinálni…

Továbbra is hegyes, sziklás partok mellett evezek. A sík román tengerpart után üdítő, változatos táj. Vagy fogalmazzunk úgy – egyszerűen csak szép. Olvastam róla, hogy a románok irigykednek a bolgárokra, mert itt a tengeráramlatok miatt egy hónappal hosszabb a strandszezon. Jelentem: igaz. Amikor tegnapelőtt beletapicskoltam a tengerbe Romániában, meglepődtem, hogy semmit sem melegedett a májusi hőfokhoz képest. Viszont ahogy tegnap elhagytam a sziklás rész utáni nyúlványt, 4–5 fokkal melegebb lett a tenger. Nem vicc, tényleg.

Ma egymás után hagytam magam mögött a gyönyörűbbnél gyönyörűbb üdülőhelyeket, és mindenhol tele a part, mindenki a vízben. Én is jót fürödtem. Parti szélben, szép vízen jöttem a Várnai-öbölig. Itt átvágtam, közben meg a szél átváltott délire, pillanatok alatt méteres hullámokat hozva a nyílt tengerről. Kicsit kellett a végén tornázni, de a lényeg, hogy elvergődtem erre a remek partra. Eddig nagyon tetszik a bolgár rész. Változatos, hegyes-sziklás, zsibongó, nyugati színvonalú üdülőhelyekkel.

Na kérem, erről van szó! Ez a különbség a jó idő és a rossz között. Amit eddig kínkeservvel is csak megközelíteni tudtam, azt ma fél nap alatt leeveztem. Fantasztikus ez a sziklás rész. Vörös kövek, barlangok, bennük millió kormorán fészkel. Igyekeztem közel menni a parthoz, hogy mindent lássak, lefényképezzek.

Befújt az északi szél, de nem jöttek túl nagy hullámok. Most a hajó is megmutatta, mit tud. Délre negyven kilométert mentem. Estére hatvanat. Az idő csoda jó, bárcsak ilyen lenne Isztambulig…

Vissza kell rázódnom az egyedüllétbe, a kajakozásba és a blogolásba is! Itt állok újra a Fekete-tenger partján. Augusztus 13., este kilenc. Tegnap ilyenkor épphogy felültem a vonatra Budapesten. Most meg már átléptem a bolgár határt. Akárcsak a hazamenetelkor, most is túl gyors a változás. Az idő rettentő fülledt, de egyenlőre remek a víz. Mit nem adnék érte, ha most három hétig ilyen maradna! Sajna, úgy tűnik csak a holnapi napom lesz még ilyen.

A part itt a határnál újra ellaposodott. A parti homokturzáson túl hatalmas nádas. A tenger felett köd ül. Paulék most is nagyon rendesek voltak. Örömmel fogadtak, minden cuccom megvan. A határ előtt felraktuk a kajakot a kis piros teherautóra, és átszámítva 350 Ft-ért átvittek a közúti határátkelőn. Kezdetnek nem rossz…

Az egy hétre előre jósolni próbáló időjárásjelentések szerint talán most lesz esélyem, úgyhogy a kedd esti vonattal irány a tenger! Nagyon kíváncsi vagyok, mi vár rám. Megvan minden? Jobb lesz az idő? Tengeri határátlépés kajakkal? Ahogy furcsa volt hazaérkezni, szerintem idő kell a visszaszokáshoz is. Be vagyok rezelve, de várom is. Rákendroll! Kintről jelentkezem…