Besorolva

0614Nem hittem, hogy ennyi ember lakik itt. Vasárnap van, és minden 90 foknál kevésbé meredek helyet a parton spanyolok hada lep el. Mint egy 40 kilométeres Palatinus-strand az augusztusi kánikulában. Délelőtt még festői, tagolt partvidéken lapátolok, élmény az evezés, aztán jön a teljesen folyamatos embercsík, és én egy este 9-ig tartó, hatórás menettel koronázom a napot. Velez-Malaga előtt találok végül helyet a város szélén. Sátor ma se lesz. Eléheztem, megeszek minden kaját ami nálam van. Jót mentem ma is :)

Ja, a legfontosabb majdnem kimaradt: az egyik plázsról – nem viccelek –  több száz kajak, sup rajzik ki folyamatos sorban. Ilyet Velencében, a Vogalongán láttam utoljára, a Luppa-sziget óta soha, sehol. Beállok a sorba, az első cél egy 20 méteres vízesés, ami alatt persze mindenkinek át kell evezni. Én nem megyek, félek, hogy vizes leszek. Látványos részeken, a következő városig tart a menet.

Ja, bocs és a leges-legfontosabb, hosszú távú kérdéseket is felvető dolog is majdnem kimaradt: tegnap este, ahogy nyakig beöltözve, dagadó izmokkal, férfiasan küzdök az üvöltő szembeszéllel, tajtékot vetve, döngve csapódik a kajak a hullámvölgyekbe, szemem előtt a nemes távoli cél, egyszer csak vidám Hola! kiáltással elhúz mellettem egy csúszdás vízibicikli, néhány pajkos, bikinis spanyol lánnyal. Azóta teljes identitászavarba zuhantam. Jól csinálom én ezt?