Átvágva
Reggelre szerencsére kialszom a tegnapi fáradtságot. És a jó hozzáállásnak meg is van az eredménye. Mondom is mindjárt…
A partok itt már végképp ellaposodnak. Egyetlen végeérhetetlen üdülő az egész. Mint a Márvány-tenger Isztambul után. Túlélő üzemmódra kapcsolok. Elmerülök a saját világomban. Tervezek, kombinálok, számolok. És óriási meglepetésemre dél környékére elérem az átjárót. Egyszerűen nem akarom elhinni. Na jó, el akarom. Vicces, hogy egy kb. 300 méteres átvágással három napi evezést spórolok. Nézzétek meg a térképen!
A másik oldal utat nyit nemhogy Thesszaloniki, de már Athén felé. Marad az üdülős rész itt is, alig találok estére helyet. Remélem nem lesz szél. Ha lehúzom a sátor cipzárját, elérem a vizet…
