A vízre szállás mechanikája
Éjszaka itt hesszeltem a strandon, éjfélkor most már tényleg arra ébredtem, hogy derékig betakar egy hullám. Nem tudok elég messze menni a víztől. Az üres parton reggel egy órámba telt, mire vízre szerencsétlenkedtem magam. Többszöri sikertelen próbálkozás után az lett a nyerő figura, hogy húzva a kajakot berohanok a vízbe a megfelelő (nek vélt) pillanatban, aztán beugrok a kajakba, spricó nélkül villámgyorsan kievezek a hullámtörésből, és kimerem a hajót. Nem éppen klasszikus, de ez vált be 
Jó nagyot mentem ma is kikötés nélkül, mert hogy azt ugye nem lehet most.
A végére maradt az igazi csoda: Algavre sziklarengetege több száz barlanggal, sziklakapukkal, az óceánnal magányosan dacoló sziklatűkkel. Ez tényleg fantasztikus. A dolog értékét számomra csak a millió turistahajó rontotta kicsit, néha tényleg majdnem elgázoltak. A nagyobb barlangoknál sorban állás, akarom mondani sorban lebegés volt. A képen az esti jutalom: Portimao kikötője.
