Égei ég alatt
Ülök újra a sötétedő ég alatt az Égei-tenger partján. Megérkeztem. Fizikailag és spirituálisan is. Az utazás kibírható volt, a bejáratott útvonalnak köszönhetően 22 óra alatt ideértem. Az egyértelmű volt, hogy evezni ma már (09. 21.) nem tudok, de kis kajakom – görög barátaimnak hála – várt rám. Mire kipucoltam, elrendeztem a holmimat, be is sötétedett.
Egész idefele úton az otthoni dolgok zakatoltak a fejemben. Ez ennyire még soha nem volt így. De amikor belegázoltam a hullámtörésbe és bepakoltam a kajakba, kitisztult a fejem. Végre azt éreztem: megérkeztem. Az idő szeles, egyelőre nem tűnik evezhetetlennek… Beájulok, hajnalban indulás!
