Határeset
Itt ragadtam a görög határon. Pedig eddig egészen jól ment. Még nincs vége a napnak, de úgyis csak a stoppokat lesem, úgyhogy inkább most írok. Szokás szerint a Nappal keltem, gyönyörű, ideális evezőidőben. Persze ma úgysem szállok vízre 
Kipucoltam a hajót, aztán elmentem fuvart keresni. A parton lévő apartmantelepen hitegettek egy jó ideig, aztán délben meguntam és eljöttem. Nyolc kilométer hajóhuzigálás a nagy útig. Itt is totál csőd. Vasárnap, teherautó nincs…
Akkor csel kell. Az út melletti műanyag bolt előtt áll egy olyan kocsi, mint nálunk az üvegeseké. No, erre pont fel lehetne tenni a kajakot. Életem nagy nyelvi bravúrjaként rábeszéltem törökül a boltost, vigyen el a határig. És elvitt! A határfolyó deltája egyetlen hatalmas rizsültetvény 60 kilométeren át. Brutális kerülő a határátlépés miatt.
A határon áthúzom a hajót, néznek a törökök. Aztán amikor már azt hiszem, átértem, a katonák megállítanak, hogy nem lehet gyalog átmenni a senki földjén. Ilyen nincs, mi jöhet még? Egy macedón kamionos jó fej, a kamionja mögé kötjük a kajakot (ez nem vicc, tényleg), és így elengednek. A visszapillantóban nézzük, milyen képet vágnak az úton a katonák, amikor elmegyünk mellettük. Szerintem ilyet még senki sem csinált 
És a kajak bírta!
Nagy nehezen átértem Görögországba, de itt egyelőre még nem vár a kánaán. Már bejártam az egész környéket, megkérdeztem mindenkit, de nem tudok lejutni a 42 km-re lévő tengerhez. Hát, érdekes nap volt ez is. A kajakos határátlépésekről alkotott ismert
véleményem egyre markánsabb formát kezd ölteni.
Viszont feltaláltam a kamionkajaking-ot!
