Felderítő üzemmódban
Fel sem merülhetett kérdésként, hogy evezek-e ma. Elég volt kinézni a sátorból reggel, hogy egyértelmű legyen a helyzet. Akkor viszont felesleges idegeskedni az elvesztegetett idő miatt. A tenger az tenger. Ez van. Kipróbálom a hullámok erejét. Térdig érő víznél beljebb nem jutok. Egyszerűen elmosnak a hullámok…
Délután gyalog felderítem a környéket. Itt van mind a két véglet. Egy szirt tetején a legszebb apartmantelep, amit valaha láttam. Minden fűszál a helyén, kilátás, belső medencék, elektromos kisautók suhannak az orosz vendégekkel a strandra. És félbehagyott vasbeton torzó a hegyoldalban – egy nagy szállodakomplexum be nem fejezett, évtizedes romjai. Itt találok érett – bocsi, de így hívjuk: – fosószilvát is. Ingyen megvan a vitamin… 
A szél estére elcsitul, de a hullámok jó szokásuk szerint ezt meg nem veszik tudomásul. Meglátjuk, mi lesz reggelre.
