Kifáradva
Azt hiszem, elfáradtam. Indulás után – engedve a jó víz csábításának – csak átvágtam a Burgaszi-öböl maradékán, kihagyva a várost és a kikötőt. Mintha időzítve lett volna, az átérés percében fújt be az északkeleti szél, lerendezve a továbbjutás lehetőségét. Itt ragadtam egy pici öbölben. Megint változik a partforma. Sziklás, magas fokok ugranak ki hetykén a szárazföldből, köztük kisebb-nagyobb öblökben lapos partok. Izgalmas formák. Egy a baj, hogy az idő elromlani látszik.
Egészen délutánig várok a folytatásra. Ez a víz már mindenféle szempontból kifáraszt. Mire szembeszélben, néhol kétméteres össze-vissza hullámokban túljutok Szozopolon és késő este partot fogok, már a vacsora is nehezemre esik, csak nézek bambán. Azt hiszem holnap pihenni kéne. Nem szeretem ezt a vizet.
