340.000 kilós lapát
A felszerelésekről szóló “sorozat” folytatásaként a lapátról írnék pár sort:
Régebben nem volt lehetőségem karbon lapáttal evezni, ezért igen kellemes meglepetés volt a kezembe venni ezt a Kajner túralapátot. A keskenyebb, kisebb tollú változatot választottam. Egyrészt azért, mert ebbe kevésbé kap bele a szél, másrészt kényelmesebb az egész napos evezések során.
A lapát alig 70 dkg! Szinte elrepül az ember kezéből. Pláne az én régi, saját készítésű vörösfenyő grönlandi lapátom után. Viszont olyan merev és kemény, hogy nem kellett babusgatnom akkor sem, ha mondjuk le akartam tolni magam a partról. A szétszedhető, állítható nyél nem csak a tollak szögének egyéni beállításához adott lehetőséget, hanem a lapát hosszát is állíthatóvá tette. Bár ez is újdonság volt számomra, használtam rendesen a szél ereje és a hullámzás függvényében. Amire pedig először nem is gondoltam: kényelmes és biztonságos volt a szétszedett lapátot a lezárt beülőbe tenni éjszakára. Arról nem is beszélve, hogy tartalék lapátként csak így, szétszedhető formában jöhet szóba…
Az első próbaevezések során megijedtem, mert a forgatott kéznél a toll rengeteg vizet szedett fel a szabadításnál és ezt a következő ütemben elöl szórta le. De rájöttem, én vagyok a béna, csak a megfelelő stílust kell eltalálni, meg kell szokni a lapátot és ez a probléma teljesen eltűnik. Ha módom lesz rá, a tartalék lapátot is ilyenre cserélem!
Egy unalmas egyenesben a Dunán kiszámoltam, hogy 2.000 kilométer alatt körülbelül 340.000 (igen, háromszáznegyvenezer) kilónyi lapátot kell felemelnem 
Na, ezért jó a 70 dekás lapát!
