a kajakról
Többen kérték, hogy írjak néhány szót a felszerelésekről is. Hátam mögött 2.000 kilométerrel azt hiszem, már vállalkozhatok a feladatra…
Kezdem mindjárt a legfontosabbal, a hajóval.
A Mountextől kapott kajak egy nagy hagyományokkal rendelkező lett cég, a Tahe Marine gyártmánya. Wind 535 – majdnem a legnagyobb, kimondottan hosszabb tengeri túrákra, versenyekre épített üvegszálas hajó. A névből sejthető: 5,35 méter hosszú
Amire első látásra legjobban rácsodálkoztam, az az alacsony építés és a rendkívüli gyorsaságot ígérő karcsú forma. Nem létezik gondoltam, hogy ebbe minden holmim belefér. Pedig de. Induláskor több mint negyven kilónyi felszerelés, élelmiszer került a kajakba – és elfért! Ült a hajó rendesen, nem mondom. De még így is alig vetett hullámot. A tengerre érve még mindig maradt kb. 25 kg felszerelés, ez játszva elfért. Szerintem az ideális terhelése 100-110 kilogramm körül lehet evezőssel együtt persze…
Szépen, gondosan kidolgozott hajó, jó minőségű anyagokból. Nagyon bejött, hogy nem spórolták ki belőle az anyagot – 24 kg önsúly. Ez a hajó mindent kibír. És ez saját tapasztalat. Mivel egyedül voltam, muszáj volt rendes gyűrni. Teljesen megpakolva 2 méter magas, kövekkel kirakott gátra tornásztam fel. Novi Sad-on annyira meg volt pakolva, hogy vízretétel közben elszakadt a hátsó fül és a hajó fél méter magasból esett le. Akkora volt az ütés, hogy a szerbektől kapott sör szétdurrant az első rekeszben. (Még jó, hogy minden vízhatlan zsákban volt Kutya baja nem lett – mármint a hajónak. A sört kidobtam. A tengeren volt, hogy a parti hullámtörés teljes hajóhosszban kitolt a kavicsos partra. Eleinte nem mertem megnézni az alját, de aztán amikor átvittük a constancai kikötőn rájöttem, hogy néhány elkerülhetetlen kariston kívül kutya baja.
Az enyhe V forma eléggé sportos, a test viselkedése egy picit egy potyához hasonlít. Megpakolva ez jóval kevésbé érzékelhető. Ez az ára a gyorsaságnak. Az alacsony építés miatt nagyon jól állja a szelet, csak a kajakos és a lapát az, amibe a szél beletol, nem gond az iránytartás. A hatalmas méretű szkeg hullámzásban erősen növeli az iránytartást, stabilizálja a kajakot. De egy kicsit lassítja is. A Dunán egyáltalán nem használtam, a gyorsaság miatt a tengeren is alig.
Jól kitalált hajó, kidolgozott részletekkel. A deck felszerelései, a pakolónyílások nem hagynak kívánnivalót. A keskeny forma ellenére elöl is rendes méretű, ovál nyílás! A fifikás kormány lábtámasza menet közben is állítható és nagyon kényelmes. A beülő mellett-előtt ferdén lecsapott decket pár napig furcsa dizájn elemnek gondoltam, míg én balga rá nem jöttem, hogy ez pont a vízbe merülő lapát szögének megfelelően van lecsapva, így még közelebb lehet húzni a hajóhoz!
A kajak a tengeren jól viselte a hullámokat. A hátsókat kevésbé, itt egy picit szeretett volna a V forma oldalaira dülöngélni, az elölről jövőkön viszont úgy hasított át, mint egy penge. Amikor a hullámvölgybe döngve-belerezonálva csapódott a hajó eleje, újra áldottam az anyagot nem sajnáló építést.
Két apró, szó szerint fájó pontot találtam a hajón: A szkeg állító szerkezete bal oldalon a beülő mellett pont jó helyre került. Be van süllyesztve, de valami érthetetlen okból a gombja kiáll. Húzás közben naponta legalább egyszer biztosan belevertem a hüvelykujjam. A másik az ülés, amit minden laminált hajót gyártó cég megátalkodott módon fenék formájúra készít (mindegyik!). A középső “él” nekem borzasztóan nyomta a farokcsontomat, jó sokáig szórakoztam amíg megfelelően kipárnáztam. Ez persze néhány polifoam darabbal tényleg orvosolható.
Összefoglalva: Brutálisan erős, ugyanakkor elegáns, gyors, sportos hajó. Bőven elegendő, jól pakolható tárolóhely, jó minőségű kiegészítők. Esetleg kell hozzá egy jó párna. A laminált hajóktól ódzkodóknak nem kell félni, bírja a gyűrődést. De ami még ennél is fontosabb: remekül lehet rajta szalonnázni