Zsír, zsír, zsír
Május. 7. Ma valahogy nagyon benne voltam. Reggel hattól este hétig egy megállással eveztem. El is értem Brairába. És Románia egyenlít! Nagyváros, csónakkikötő, rábízom a kajakot egy szimpatikus házaspárra. Elirányítanak a piacra. Éhes gyomromnak minden kell. Veszek rettentő finom szalonnát, friss kenyeret. Tobzódni szeretnék a zsírban! Irtózatosan éhes vagyok. Aki szereti a 30 km-es birkalegelőket és a 15 km-es darurengeteget, az ezt a részt élvezné. Én élveztem. 
100 km-t nyomtam.
Május. 8. Nagyon instabil az idő. Mi sül ki ebből? A román határőrök esőt ígértek az elkövetkező napokra. A folyó, érezvén „végzetét”, hatalmasakat tekereg. Aztán, amikor már a deltát várom, meglep életem leghosszabb egyenesével. Ma egész délután ebben evezek. Itt kérem még hegyek vannak! Már sosem érem el a tengert? A vaksötét kép pedig azért van, hogy mindenki lássa, pihenés helyett még késő este is ilyen marhaságokkal töltöm az időm…
