Megvan az első ezer!
Csodálatosak ezek a reggelek! Napsütés, pára, csönd meg a víz. A táj is szép, homokos partfalak, dombok, ligetes részek váltogatják egymást. De menni is kell ilyenkor, mert délutánra menetrendszerűen megérkezik a tisztességes szembeszél. Csavarja a lapátot az ember kezéből, ez már csak vánszorgás.
Az emberek itt is tündériek – vagy én vagyok ennyire szimpatikus? 
Víz is, vacsora is kellene, megállok Ojahovónál. Még ki se szállok, már jön egy család, kérdezi, mit segíthet. Elvisznek autóval a boltba, a gyerekek addig vigyáznak a kajakra. Váltanak levát, tolmácsolnak, és a végén mosolyogva integetnek… Éljen Bulgária!
És igen, estére eljön a történelmi pillanat: megvan az első ezer kilométer!!!
