És most valóban: szerb vendégszeretet!
Április 18. Folyamatos esőben hagyom magam mögött a kilométereket. A lapos partokon a horvát oldalon egymás után sorakoznak a kisebb-nagyobb települések. Sok kis ág, sziget. Hajó, evezős, ember sehol. Csak a szél, a víz és a madárcsicsergés. Megállít egy horgász a folyó közepén, jól megitat pálinkával. Öt km-en át csak szédelgek a vízen… 
Azért magam mögött hagyom Vukovárt is.
Április 19. A mai cél Novi Sad – Újvidék. Ha minden jól megy, találkozom egy legendás kajakos figurával – épp most készül a Perzsa-öbölbe. Kora délután, újabb 70 km után meg is érkezem. Jugo a szárnyai alá vesz, pillanatok alatt minden le van szervezve. A szerb Duna-turás csapat is segít, a végtelenül kedves Janik család még a várba is elvisz egy villámgyors városnézésre. Itt jegyezném meg, hogy módosítanom kell korábbi nézeteimet. A valóban végtelenül kedves helyiek felvilágosítása szerint a határnál – egynek véve kajakot és jachtot – mindenkitől beszedik a 60 eurót. Úgy néz ki, ez a szabály…
