Szerb “vendégszeretet”
Ideális vízitúra idő van: erős szél, egész napos eső és nagyon hideg. Szerencse, hogy lapátfogó kesztyűt is hoztam, különben lefagyott volna a kezem. Délelőtt Mohácsnál átléptem a határt. Ha autóval megyek, átsuhanok, ha kajakkal, egy órás ügyintézés. Nyilatkoztam: nincs beteg állat a fedélzeten (rajtam kívül). De nagyon kedvesek voltak, még teát is főztek nekem.
A határ utáni szakasz nagyon szép, jó volna egyszer csavarogni is itt. Ólomszürke vizen, ólomszürke felhők alatt, szakadó esőben eveztem a szerb határátkelőig, ahol mindjárt a Balkán közepébe csöppentem. A klasszikus módon levettek 60 euróra. Elvették az útlevelem és megmagyarázták, ha nem akarok Mohácsig visszaevezni, ezt most nekik ki kell fizetnem. Másfél óra múlva inkább kifizettem…
Utána dühből leeveztem egyben harminc kilométert. Az eső tulajdonképpen rendes volt, annyi időre elállt, amíg átöltöztem, tábort vertem és vigasztalásképpen jól bevacsoráztam.