Első nap az óceánon
Egész éjjel esett, reggel esőben, szélben pakolom a csuromvizes, homokos cuccaimat. Az idő nem túl biztató, de némi bátorsággyűjtés után megkerülöm Európa legdélebbi pontját, aztán ráfordulok az óceánra. A hegyeket szorosan összenőtt koronájú fák borítják, mint egy hatalmas karfiolmező, hatalmas homokdűnék kúsznak fel a domboldalakra. Kikötni az óceánhoz méltó hullámverés miatt nem tudok, így, akár tetszik, akár nem, egyben nyomom le a negyven kilométert Barbate kikötőjéig. Mit ne mondjak, megviselten érkezem. Nem éppen stabil az idő, a kép készülte után tíz perccel hatalmas zuhé takarítja ki a partot. Plusz pont jár annak, aki a romantikus táborhelyen felfedezi a kajakot.
Gondolkodtam, hogy fogom megszárítani a sátrat Cadizig. Ez a probléma megoldódott. Eddig csak bogaras volt a szétment szúnyogháló miatt, most eltört a rudazata is. Két cövek és Gorilla Tape segítségével sínbe tettem (érdekesen áll), de egyben el is határoztam, vizesen dobom ki. Kész, ennyi volt.
