Lángok és könnyek
Tegnap végül is combos szembeszélben, jó kis hullámok között, délután négykor indultam neki, és sziklazátonyokkal tarkított látványos partok mentén, a Fuengirola utáni fok világítótornya előtt ért az este. Nem gondoltam volna, hogy ilyen flottul sikerül mindent megoldani. 
Mára szépen csendesedik a szél. Simuló vízen ez első megálló épp egy, a rendőrség által lefoglalt és használhatatlanná tett, amúgy vadi újnak tűnő, drogcsempész speedboot mellett sikeredik. Hiába, közeledek Marbellához, Európa “drogfővárosához”. Ide érkezik és itt, illetve a környékbeli hegyekben kerül elosztásra a kontinensre kerülő drogok jelentős része. A legforróbb déli órát itt töltöm, mármint Marbella strandján, árnyékban, aztán irány tovább. Vizslatom a láthatárt, lassan fel kell tűnnie Afrikának.
A Marbella mögötti (kb. 20 km) hegy hatalmas erdőtüzekben lángol. A fejem felett 10 m-rel (!!!!) dübörög el hat hatalmas tűzoltó hidroplán, beleremeg az ég és a tenger. Libabőrös élmény. Egész nap járják a körüket: egy hegyek közti tóból veszik az édesvizet, aztán mennek az infernóba leszórni. A pernyét vagy hatvan kilométerre viszi a tenger fölé a szél. Mint egy vulkánkitörés. A vizet pernye borítja tíz kilométeren át. Minden fekete. Majd rakok fel videót, brutális. Este a kihullási zónában kell megállnom, felteszem a sátor tetejét, gyorsan pakolok mert egy perc alatt mindent beborít a szálldogáló szutyi. Globális felmelegedés élőben.
Na, de nem is ez a lényeg. Mert itt az igazi érzelmi cunami: délután a párából először előbukkan Gibraltár sziklája, aztán nem sokkal később afrikai párja. És akkor egy pillanat alatt lepereg bennem a 9.000 km minden küszködése, kínja, öröme, élménye. Minden. Valami bekattan, felszínre tör, és egészen egyszerűen elkezdek sírni, fékezhetetlenül bömbölni, és intenzitásbeli változásokkal, szottyogástól az újra feltörő zokogásig, evezés közben, potyogó könnyekkel sírok fél órán át, és nem tudom abbahagyni.
