Evezgetünk
Szerencsére ma már jobb az idő. Maradnak a 300 méter magas falak, zord, komor, hegyes sziklák a partokon. Olyan, mint a csizma sarkán volt, sőt. Kikötőhely sehol. Körbeevezek egy kis kopár szigetet egy torony romjaival a tetején, de beigazolódik a gyanú, amit a hatalmas madárkolónia láttán éreztem: természetvédelmi terület, nem maradhatok itt. Végül a hosszan kinyíló következő nagy öbölben találok táborhelyet. A képen pont szemben a madársziget. Időhúzás második nap: pipa.
