Újratervezés
A félsziget sziklás csúcsát megkerülve hosszú, kavicsos part nyúlik el egészen Tonnareiráig. Egész délelőtt esik, de szerencsére mire ideérek eláll, és kisüt a nap. A következő fokon gyönyörű kastély csücsül függőleges fal tetején a tenger felett. Kicsit később a dombokon Patti óvárosa pedig a tibeti Potala palotát idézi, csak amolyan olaszos kiadásban: pálmafákkal, lazacszínben. Sokkal nem is jutok tovább estére, szemben a Lipari-szigetek egészen közelinek tűnnek. Becsületemre legyen mondva küzdök, de most már biztos, hogy nem jutok el Palermóba szombatig. Az erős szembeszél megállít, kb. fele annyit tudok menni, mint egyébként. Ez van. Viszlát Szardínia. Hallom a fejemben a navigációs rendszer lakonikus hangját: “újratervezés”.
