Kalapvész
Szolgált 115 napot, ma hullámtörés közben elmosódott a világ legpraktikusabb evezős kalapja! Nyugodjék békében. A délutáni induláskor úgy lemosta rólam a víz nyakbaakasztóstul, mindenestül, hogy csak na. Persze azonnal életmentő akcióba kezdtem, újra átmentem a hullámtörésen (szegény hajóm bánta), de se vízen, se szárazföldön nem lett meg. Vígasztalhatatlan vagyok. Gyásznap.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy az új Kape hajómmal nagyon összenőttem. Sajnálom is szegényt, mert a régi egész Görögország alatt nem kapott annyit, mint ez most két hét alatt. Csak nyílt partok vagy kavics, vagy homok, de mindenképpen partról indulás. Sír a lelkem, mikor az öklömnyi kavicsokon beülök a parton a teljesen megpakolt kajakba, és bevonaglok a hullámok közé. Ma vettem egy nagy levegőt és megnéztem az alját (mert telement a szkegszekrény kaviccsal, és nem nyílt a szkeg) de hihetetlen, mennyire egyben van. Ez már valami. És az már nem semmi!
Párás az egész nap. A térkép szerint már előttem Szicília, de még semmit se látok belőle. A képen Bova Marina és a Santa Maria del Mare kegyhely.
