Fokozódik a drámai feszültség
Azt hiszem a mai napra a drámai jelző a legjobb. Szerencsére nem a végkifejletet illetően. Délben Laghi di Sibar mellett, a folyótorkolatnál állok meg reggelizni, kisüt a nap, és négy nap után végre lekerül rólam a viharkabát. Nagy hiba. A verőfényes időt fél óra múlva felváltja a felhőszakadás, és ez így megy egész délután. A tájból egy dupla kéményes randa gyár kivételével nem sokat látok, viszont a felhődíszletek impozánsak. Érdekes, hogy a régi, középkori városok mind a hegyeken épültek, a parton csak új üdülőtelepek sorakoznak (lásd Rossano). Itt indulok remek időben vásárolni, de mire kijövök a boltból, rémülten rohanok a partra, megvan-e még a hajóm a hirtelen támadt fergetegben. Két órát várok, mire csillapodnak a hullámok, de alig evezek egy fél órát, újabb vihar űz ki a partra. A sátrat letépi a cövekekről a szél, hatalmas kövekkel horgonyzom le. Nem mondom, van benne szépség és izgalom, de Szicília így nem lesz meg.
