(Majdnem) 500 bizony dalolva ment…
No, ez is megvolt. Délutánra elértem Tarantót, a kitűzött célt. A csizma sarkát ”lezáró” hatalmas, mély öböl egyik oldalán a hosszasan elterülő nagyváros, mögötte két hatalmas tó, melyet csak keskeny csatornák kötnek össze a tengerrel. A másik oldalán pedig, ameddig a szem ellát, kikötő és olajfinomító. A tavak bejáratát őrző erődök és a belváros szép, de sokat ront a helyzeten az ipar és a hosszan elnyúló külvárosok sora.
Az első helyen, ahol próbálkozom a kajak lerakásával, csúnyán lukra futtatnak. Amikor már átpakoltam, minden kész, derül ki, hogy egy vagyont akarnak lenyúlni tőlem. Szó nélkül visszapakolok, és újra vízre szállok, csak a tengeren cifrázom még egy darabig hangosan. Esteledik, egyre beljebb érek a városba. Már látom a mai nap kudarcát. Bepróbálkozom egy kikötővel is, bár ezek nem szoktak bejönni. És láss csodát: tündéri aranyosan fogadnak, pikk-pakk minden el van intézve. Hajó egy hatalmas csarnokban felbakolva, én pedig megfürödve, illatosan veszem a nyakamba a várost. Sosem tudhatod, mi jön a következő percben… Az idő is jól kiszámolta, most ered el az eső. Hű, de rossz lett volna ezt még a vízen végigcsinálni.
Az ígért nagy vihar elkerült, átjutottam Olaszországba, megkerültem a csizma sarkát, elértem a célt, az idő egész jó volt, a hajót a kezdeti pánik után meg tudtam javítani, ki is bírta egész jól, maximálisan elégedett vagyok 
Pontos kilométerszámot otthon tudok majd mondani, most úgy 450-re saccolom. (Meg felteszem a pöttyöket is a térképre.)
